Felemás szezon után a Macik

- Milyen elvárásokkal, és ami talán még fontosabb, milyen költségvetéssel indult neki a Miskolci Jegesmedvék csapata a MOL Liga idei szezonjának?

- Ha lépést szeretnénk tartani a liga fejlődésével, akkor minden évben egy kicsivel többet kell belerakni a kasszába. Így volt ez az idén is, igyekeztünk olyan körülményeket teremteni, hogy a játékosok csak a hokival foglalkozzanak. Úgy gondolom, hogy ez sikerült is, mindent teljesítettünk, amit ígértünk, sőt még azon túl is. Összességében az idei költségvetésünk 100 millió forint fölötti volt, ám a ligában ezzel nem voltunk az élmezőnyben. A minimális elvárás a rájátszásba jutás volt, ott pedig a minél jobb szereplés.

- Az eredményeket tükrében mennyire elégedett?

- Vegyes érzéseim vannak. Ha a liga fejlődésének tükrében nézzük az eseményeket, akkor a rájátszásba kerülés komoly fegyvertény volt. A bajnokság hatalmasat lépett előre, minden csapat rengeteget fejlődött, korábban itt nem látott színvonalú játékosok kerültek a ligába, hat csapat rendkívül kiélezett versenyt folytatott tulajdonképpen az utolsó fordulóig. Szeptemberben valószínűleg sokan nevettek volna, ha megjósolják az Érsekújvár-Brassó döntőt, vagy azt, hogy a korábbi győztes Csíkszereda be sem jut a playoffba. Ugyanakkor ha önmagunkhoz képest vizsgáljuk a csapat teljesítményét, akkor csalódást érzek. Ilyen erősségű társaság még nem állt össze Miskolcon, mint ez, és úgy gondolom, hogy tudása alapján ennek a csapatnak a döntőbe kellett volna jutnia.

- Beszéljünk akkor egy kicsit az elődöntőről. Milyennek látta ezt a négy mérkőzést?

- Úgy gondolom, hogy egészen magas színvonalú mérkőzéseket játszottunk, amelyek – ezt több helyről is hallottam – megütötte a szlovák Extraliga szintjét, ebből a szempontból szerintem a nézők nem panaszkodhattak. A második és harmadik meccsen egyértelműen az Érsekújvár fölé nőttünk, ám a helyzetkihasználásunk tragikus volt, ami Miskolcon már megbosszulta magát. Meggyőződésem, hogy nem szakmailag, hanem inkább mentálisan buktuk el ezt az elődöntőt.

- De mi volt ennek az oka?

- Sajnos bebizonyosodott, hogy nem volt elég pozitív karakterű játékos a keretben. Utólag visszagondolva eddig nem figyeltünk arra a játékosok kiválasztásánál, hogy milyen személyiség az illető, leginkább csak a pályafutásának a statisztikáit, a mérkőzéseken tőlük látott teljesítményt vettük alapul. Ez azonban nem elég, ez most egyértelműen bebizonyosodott. Olyan dolgokra kell gondolni, amikor valaki csak egy munkahelynek fogja ezt fel, csinálja a dolgát, de nem koncentrál eléggé. Vagy idő előtt feladja, mondván rossz passzban vagyok, ez nem megy most nekem. De lehet olyat is említeni, ha valaki nem bíztatja a társát, hanem csak szidja, ami szükségtelen frusztrációhoz vezet. Egy szó, mint száz, a jövőben a hoki statisztikák mellett sokkal jobban figyelünk a játékosok karakterére, pozitív személyiségére, mennyire van benne tűz, mennyire hajtja magát és a társait. Miskolcon minden körülmény adott a jó teljesítményhez, éppen a kanadai játékosaink mondták, hogy a technikai és egyéb feltételek csaknem világszínvonalúak. Mindenki rendben megkapja a fizetését, és egyéb, a szerződésében szereplő juttatását. Éppen ezért a jövőben még szigorúbban fogjuk elvárni a teljesítményt.

A másik különbség a két csapat között a tapasztalat volt. Az Érsekújvárban rengeteg Extraligás játékos volt, akik tudták, hogyan kell kezelni az ilyen fajta nyomást, és át tudták lendíteni a csapatukat a nehéz pillanatokon. Nálunk sajnos pont a húzóemberek mondtak csődött a kritikus pillanatokban.

- Van-e magyarázat a negyedik mérkőzésen történt összeomlásra?

- Valójában ennek az összecsapásnak a sorsa a harmadik találkozón dőlt el. Ott a rengeteg kihagyott helyzetünk miatt az Érsekújvár meg tudta fordítani a meccset, pedig csak a 100 százalékos lehetőségek alapján 3-4 góllal kellett volna vezetnünk. Ez a rutinhiány, a nem megfelelő összpontosítás, és egy nagyon kis hányadban a balszerencse számlájára írható, miközben az ellenfél, lábukban több száz szlovák Extraliga találkozóval, át tudta vészelni a mi fölényünket, és a jóval kevesebb helyzetét sokkal jobban használta ki. A negyedik mérkőzésen még egy utolsó nekirugaszkodást produkálta a fiúk, ám amikor az újváriak a semmiből lőttek ismét gólt, ezt sokan már mentálisan nem tudták kezelni, és talán tudatalatt feladták a párharcot.

- Beszélt-e már szakmai stábbal a szezonról?

- A szakmai munkáért felelős vezetőktől kaptam egy tízoldalas, rendkívül részletes elemzést, beszámolót az idei bajnokságról. Menjünk végig a csapategységeken. A két kapusunk a vártnál sokkal jobban teljesített. A szezon előtt – valljuk be őszintén – a szakmában majdnem kinevettek bennünket, hogy két ilyen fiatal kapussal vágunk neki a bajnokságnak. Ehhez képest Gyenes Dávid a liga egyik legjobb kapusa lett, a négy statisztikai kategóriából kettőt megnyert, kettőben pedig a harmadik helyen végzett. Duschek Dávidnak sokkal nehezebb helyzete volt, hiszen – mint azt mindenki tudja – neki itt a klubnál „múltja” van, ezért nagyon erős előítéletekkel kell megküzdenie a szurkolók, sőt még a saját társai részéről is. Rengeteget fejlődött, és volt igen sok kiemelkedő meccse is. Ugyanakkor mindkettejükre jellemző volt egy hullámzó teljesítmény, amit ha ki tudnak „egyenesíteni”, akkor hosszútávon megoldhatják a kapuskérdést a klubnál.

A védekezésünk az elmúlt évek átlagának felelt meg. Tudom, hogy a szurkolók sokat szidták a védőket, de a számok azt mutatják, hogy a mérkőzésenkénti kapott gólátlagunk minimálisan változott az előző szezonokhoz képest. Ugyanakkor az offenzív játékunk hatékonysága nagyon sokat romlott, a lőtt góljaink száma nagyon visszaesett: tavaly az alapszakaszban 210, most 166 találat szerepel a táblázatban. A csatárok nemcsak a góllövésben maradtak el, hanem sokuknak a védekező munkája sem volt megfelelő, ami gyakran hozta nehéz helyzetbe a védőket és a kapusokat. A szakmai stáb véleménye szerint az idén a legnagyobb gondunk a támadók gyenge teljesítménye volt.

- Összességében milyen volt az idei MOL Liga?

- Nagyságrendekkel volt jobb, mint a korábbiak. Az utolsó romániai túránkon bíráskodó Rudolf Lauff, aki dolgozott már olimpián, A csoportos vébén is, azt mondta, hogy az a két mérkőzés egyértelműen elérte a szlovák Extraliga színvonalát. Mint már említettem, ez volt a vélemény az elődöntő meccsekről is. A minőségileg sokkal jobb légiósok a magyar játékosokat is nagyobb erőfeszítésre, jobb teljesítményre kényszerítik, és ez mindenképpen előrelépés. Úgy gondolom, hogy a ligának ebbe az irányban kell előrehaladni, a színvonalból nem szabad engedni. Jövőre belép a Debrecen, de én bízom abban, hogy belátható időn belül még legalább két minőségi csapattal tudjuk bővíteni a bajnokságot.

- A miskolci hoki jövőjét egyik maghatározó tényező az utánpótlás. Milyen volt a szezon a fiatalabb korosztályok tekintetében?

- Az idei volt az első év, amikor a miskolci hoki teljes vertikuma a Jegesmedvék szervezeti egységében működött. Több, mint kétszáz igazolt játékosunk van, ami azt jelenti, hogy ha megfelelő szakmai munka folyik a különböző korosztályokban, akkor pár éven belül minden szezonban egy-két játékos bekerülhet a felnőtt keretbe. A TAO révén rengeteg felszerelést, eszközt tudtunk beszerezni, azaz a napi munka feltételei sokkal jobbak, mint korábban.

Az egyik legbátrabb lépésünk az U18-as csapat elindítása volt az osztrák bázisú EBJL bajnokságban. Tudtuk, hogy nehéz lesz, és nem éremért fogunk harcolni, hiszen ezek a játékosok ilyen szintű ellenfelekkel még nem találkoztak korábban. Úgy gondolom, a tanulóévünkben nem vallottunk szégyent, ám az is bebizonyosodott: sokkal többet és jobban kell dolgozni azért, hogy sikeresebbek legyünk. A márciusi szakmai tanácskozásunkra eljött, és előadást tartott Oliver Piloni, az EBJL komisszárja, aki nem titkolta, hogy kellemes meglepetés volt számára a miskolci jégcsarnok, és az egyéb kiszolgáló egységek magas színvonala. Elmondta, hogy továbbra is támogatni fogja a részvételünket a ligában.

A Magyar Jégkorong Szövetségben készült egy szakmai anyag a hokiakadémiák fejlesztéséről. Ennek az alapjait elkezdtük lerakni Miskolcon, és reményeink szerint a 2015-16-os szezonban már ez is működni fog.

- Még egy témáról nem beszéltünk, a szurkolókról.

- A szurkolóinkat semmiféleképpen nem akartam kihagyni ebből az értékelésből, hiszen nekik csinálunk mindent. Az idén is bebizonyosodott, hogy a Jegesmedvéknek vannak a legfantasztikusabb, legodaadóbb drukkerei, hiszen egyetlen csapatot nem kísértek el idegenbe annyian, mint bennünket. És itt nem egy-egy meccsről beszélek, hanem az egész szezonról.

Tudom, hogy vannak elégedetlen hangok is, de gondolom azt azért mindenki elhiszi, hogy a klub vezetése mindig és mindent megtett a jobb szereplés érdekében. A hibákból levonjuk a tapasztalatokat annak érdekében, hogy a következő szezon sokkal jobban sikerüljön, mint az idei.