„KRISZTUS FELTÁMADOTT”

Lehet erőltetni a szokásokat, gyerekkorban ez még megy is, csakhogy aztán felnő a kislány, s bejelenti: köszöni szépen, hogy úgy megtanulhatta a fortélyokat, hogy tojásírásban versenyre kelhet bármelyik gyergyóalfalusi asszonnyal, de őneki most ilyesmire nincs ideje, és különben is, hozzá ugyan ne jöjjenek locsolkodni, utálja, ha pacsuli szagú, inkább el is megy otthonról. A kedves anyuka először hebeg egy kicsit, aztán azt mondja: jó. Tudja, ha most elengedi, akkor fog visszatérni a gyerek, no nem a pacsuli szaghoz, hanem a tojás írásainak a jelentéséhez. Vagyis a lényeghez… (Arra, hogy a magyar népművészeti kincseink egy koherens világlátás „titkait” hordozzák, egy barátnőm hímzései és a magyar motívumokról szóló előadásai nyitották rá először a szememet.)

Azt tudomásul kell venni: ha valaminek az éltető létformája, a közösség felbomlik, akkor az általa megteremtett szokás is megroggyan, átértékelődik. Másra használjuk, dísszé válik, s időnként leporoljuk, mint a valamelyik szépanyánktól ránk maradt cserép főzőedényt, vagy a régiségvásáron „zsákmányolt” szuszékot.

És hogyan viszonyul az átalakult, sokszor piacosított forma az eredeti lényeghez?! Sokszor sehogy, vagy éppen-éppen hogy… S amiért a világ keresztyén része ünnepli húsvétot – a közösség támogatásával vagy annak ellenére –, az a lehető legszemélyesebb  ügy. Olyan személyes ügy és kapcsolat az Isten és ember között, mint férfi és nő között a szerelem vagy a szeretkezés. Ez túl van azon, hogy „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élő, sem halott.” Ez nem akarás kérdése, nem valami deklarált elmélet, nem szép szavak és bebiflázott holt tanítás. Az élő hit: tapasztalati tényen nyugvó bizalom. Ezt ajándékként kapjuk. Mondhatni keresztyénül: kegyelemből.

Miként a kálvinista Reményik Sándor precízen írja: „…S akkor – magától – megnyílik az ég, / … / Akkor – magától – éled a remény. / Álomfáidnak minden aranyágán / Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. / Ez a magától: ez a Kegyelem.”

Jézus Krisztus feltámadásának megtapasztalását és örömét kívánom minden Olvasónknak!