Szóváltás

A társadalommérnököknek, a manipulálás nagymestereinek is ez az egyik hatékony eszközük. A tudatos véleményformálók, igyekezvén megerőszakolni a nyelvet, sokszor szándékosan is belenyúlnak a szókészletbe, annak reményében, hogy egy egész népnek – vagy annak egy rétegének – módosíthatják ezzel a gondolkozását. Ezen alapszik például a politikailag korrekt beszédmód. Vagy például az, hogy az elnevezéssel eleve minősítünk. Így történhet meg, hogy érdekektől, hatalmi konstellációtól, a történés helyétől és idejétől függően ugyanazt (vagy közel ugyanazt) a tettet véghez vivőt az egyik esetben szakadárnak bélyegeznek, a másikban pedig szabadságharcosnak neveznek. A nyelvszabászok ténykedése folytán – és nem a nyelv belső fejlődése révén – válhatott elfogadottá a magyarkodás kifejezés, miközben a magyarozás továbbra is idegenül cseng a fülünknek.

Ha valamely névhez túl sok negatívum tapad, egyszerűen átkeresztelést választanak. Ez történt néhány nép, etnikum nevével. Máskor meg egy pozitív töltetű jelzőt azért kapcsolnak valamely cselekményhez, hogy ezzel azt is jó színben tüntessék fel, amitől előtte viszolyogtunk. Így válhat egy ország megszállása fölszabadítássá, vagy újabb időkben esetleg „missziós” tevékenységgé is.

Természetesen a nyelvmanipulátorok sem tudnak minden értelmezésen uralkodni. Vélhetően ellenükre történik például az, hogy a „civil” jelentése az utóbbi évtizedekben flekkes lett. Sokszor hozzátapad a gondolkozásunkban, hogy itt felülről vezérelt az ügy, valamelyik nagytestvér bábfiguráját dugják ki a nyilvánosságra. Őszinte, tiszta együttműködés helyett sokszor önfényezés, kapcsolati tőkeépítés eszközéről, meg esetenként pénzmozgatás útvesztőjéről van szó.

Hogy ennél mennyivel őszintébb és otthonosabb maradt a „magán” szó jelentése, azt akkor tapasztalhatja meg az ember, amikor magántársasággal, magánemberként mulathat egy pincészet teraszán. Hegyekkel körülvéve az Isten tenyerén érezve magát, széki lassút húznak a fülébe a zenészbarátok. Közben a mai tabutémák éppúgy előkerülhetnek itt, mint 90 előtt az akkoriak – önkontroll nélkül buggyantak elő egy ilyen társaságban.

Politikai nézetkülönbségek? Persze, hogy vannak. Annál viszont értékesebb a barátság, rövidebb az élet, több a tapasztalat, hogy ilyesmin összevesszünk. (Egy kis vita meg nem árt, nem azért, hogy egymást meggyőzzük, inkább mert tisztítja a saját álláspontot.) És különben is: szabad nekünk magánhülyeségeket is gondolnunk. Különösen nyári éjszakán, ha jó a bor, testes, magyar és hamisítatlan.