HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
autó-motor-sport

Brazília és Birkirkara

2014. július 13. (vasárnap) 11:08
 
Amíg a focivilág a brazíliai világbajnokságra figyelt, addig itthon már annak is örülni kell, hogy az El előselejtező első körében kettős győzelemmel sikerült kiverni a sehol sem jegyzett Birkirkarát (Sliema Wanderers ellen ez se jött össze).

Ez a cikk azonban nem a magyar fociról, hanem az igaziról szól, mintegy összegezve a világbajnokság tanulságait, persze azon magyarok is okulhatnak belőle, akiknek van hozzá affinitásuk.

Első tétel: a múltból nem lehet megélni a pályán. Ezt az alaptételt igazolta többek közt az Európa- és világbajnok Spanyolország. Tipikus betegség a sportban, hogy a nagy sikerek következtében a sportolók egy része jóllakottá válik, az edző pedig nem meri kihagyni az ászokat, az idő pedig könyörtelenül eljár fölöttük. Tökéletes állatorvosi lónak bizonyult Spanyolország, az egész évben kispadozó Casillastól Iniestáig ott volt valamennyi nagyágyú. A szövetségi kapitány elmulasztotta a vérfrissítést, ráadásul azt a tilitolit játszatta velük, amelyről az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy klasszis szinten már kiismerték, tökéletesen hatástalanítani lehet a zárt védelemmel, s porrá törhető a villámgyors, néhány húzásból felépített ellentámadásokkal. A Barcelona is ezért bukott a BL-ben, a tiki-taka atyjaként aposztrofált Pep csapatát, a Bayernt pedig pont a Real alázta saját pályáján…

Második tétel: a foci csapatsport. Egyes edzők abba a hibába esnek, hogy egy kiemelkedő egyéniség köré építik a csapatot, ahelyett, hogy a sztárt építenék be a csapatba. Nos, ezt tökéletesen prezentálták a portugálok. CR ráadásul nem volt kirobbanó formában és a csapatként focizó németek egyből az első meccsen szétalázták a luzitánokat. Innentől borítékolható volt a vesszőfutásuk. Részben hasonló cipőben jártak a brazilok, akik Neymártól várták a megváltást. A másik oldalon ki kell emelni, hogy a három érmes gárda kitűnő csapatjátékot mutatott be. A németektől ez megszokott, s elvárható. Az argentinok esetében nem kis meglepetést okozott, hogy az egyénieskedést alárendelték a csapatérdeknek. A tőlük szokatlan fegyelmezettség az argentin szinten közepes csapat (csak egy mega sztárjuk van, Messi) sorra vette az akadályokat. A hollandok esetében a némethez hasonlóan megszokott a csapatjáték.
[0_960] brazil.jpg
Harmadik tétel: alázat. Ez összefügg az előzővel. A játék iránti alázat nélkül nem lehet igazi eredményt elérni. Erre a legjobb példa – a szerző által egyébként stílusa miatt nem kedvelt – holland Arjen Robben. A nem éppen szerénységéről ismert labdarúgó mindent elkövetett a pályán a siker érdekében, csúszott, mászott szétfutotta az ellenfelek védelmét és odáig fejlődött, hogy néha még passzolt is, mint a bronzmeccsen… Amíg CR-en a világ sértődöttsége érződött, addig Robben, vagy Messi megingathatatlanul ment tovább. Ha nem lett volna az az ominózus harapás, akkor Suarezt is hozhattuk volna példának.

Negyedik tétel: be kell vonni a technikát. A góltechnika bevezetése jelzi, hogy végre a FIFA matuzsálemek is rájöttek, a modern korban modernizálni kell a bíráskodást is. Az amerikai foci és a jégkorong mintájára be kell vezetni, hogy kényes szituációk esetén (mondjuk félidőnként egyszer) az edző kérhesse a visszanézést. Rengeteg téves ítélettől szabadulhatna meg így a sportág. Már arra se lehet hivatkozni, hogy széttördelné a játékot, ugyanis a felvételek alapján fél-egy perc alatt eldönthető egy szituáció.

Miért pont a németek? Jól ötvözték a rutint a fiatalos lendülettel, maximálisan csapatjátékot játszanak, s a legnagyobb sztárok is beállnak a sorba és nem szaladt el velük a ló a brazilok szétverése után sem.

S mit tanulnak ebből a magyarok? Valószínűleg semmit. Így aztán a Barcelona, Bayern helyett még jó ideig be kell érnünk a Birkirkarával (Sliema Wanderers-szel) és hasonló ellenfelekkel… Mentálisan még a félprofi banki ügyintézők, halászok, kifutófiúk is előttünk járnak. Angliában a vereség ellenére állva tapsolták volna őket.

Vissza