HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

Kerti fűszeres

2014. július 18. (péntek) 13:47
(Jeney Edit jegyzete) A kis zsebkendő nagyságú ágyásomat (ami eredetileg virágoknak rendeltetett) szinte kizárólag fűszernövények buja zöldje tölti be. (Mellesleg nem is értem a „dísznövények”, „konyhakertiek” felosztást. Hát nem elég szépséges a petrezselyem csipke-levele, nem elég bizarr a karfiol „virága”, s van szebb ékszerbolti kirakat, mint egy bíborpiros fürtökkel megrakott ribizlibokor?!)

Két évvel ezelőtt az igazi nagy slágerünk a bazsalikom volt. Nem is csak fűszerként használtam. Hetente legalább egyszer bazsalikom szószos tésztát főztem a család kívánságára. S bár azóta is kedvencünk, de természetesen nem váltam bazsalikomistává. Mint ahogy lestyánista sem lettem attól, hogy a húslevesembe mindig teszek ebből az elfeledettnek mondott zöldfűszerből egykét ágacskát.

Még ma is közhelyszerűen előjön, hogy a magyar konyha fűszerei szinte kizárólag a paprika és a bors. Hát tessék csak elővenni egy régi szakácskönyvet, vagy közülünk a szerencsésebbek belelapozhatnak a nagyanyjuk, dédnagyanyjuk dőltbetűs írású, agyonhasznált, itt-ott kiszakadt lapú, szamárfüles házi receptfüzetébe. Ott aztán olvashatnak arról, hogy mi mindenbe tettek eleink majoránnát, tárkonyt, csombort, kakukkfüvet. S ha nem lettek volna a paraszti ételekben is mindennaposak ezek a növények, akkor ugyan hogyan szólhatnának a népdalaink bimbós majoránnáról, szagos rozmaringról, ciprusi mentáról? A francia botanikusok szerint a tárkonyt és a csombort (borsikafüvet) a honfoglaló magyarok hozták be Európába. Az ősmagyarok konyháját is minden bizonnyal az édes, savanyú, sós, keserű és az erős ízek harmóniája jellemezte, épp úgy, mint a belső-ázsiai népekéjét. Az ízek ezen szimfóniájához vagy polifón, esetleg homofón világához, azok kiteljesítéséhez, tökéletessé tételéhez nélkülözhetetlenek a fűszerek. A csúcs kajákat számomra ma is azok jelentik, melyekben megbonthatatlanul, összetettségükben élvezhetjük az összes alap ízt.

Lehet valaki édesszájú vagy előnyben részesíti a sós süteményeket, cukor nélkül, magában ihatja feketekávét, esetleg élhet, halhat a jó csípős tiszai halászléért, azért szüksége van másféle ízekre is. Akkor is, ha a sokféle, összetett jelleg közül elköteleződött valamelyik dominanciája mellett. Hm. Az utolsó mondatokat visszaolvasva ebben a kánikulai melegben hirtelen nem is tudom: lehet, hogy képzőművészeti áramlatokhoz, stílusokhoz vagy éppen ideológiákhoz, politikai nézetrendszerekhez való viszonyunkról is írtam?!

Vissza