2007.március.01 (csütörtök) Vasútsirató - \

Vasútsirató - \"Élt 100 évet\"

Életének 101. évében, március 3-án este „elhunyt” a Mezőcsát–Hejőkeresztúr vasútvonal, és ugyanerre a sorsra jutott a Kazincbarcika–Rudabánya közötti is. Hivatalosan csak szüneteltetik a személyközlekedést, a teherforgalom pedig gyakorlatilag már nem létezik.

Régi dicsőség

Egy kis történelem, hogy jobban megértsük a jelent. Fejérváry Géza miniszterelnöksége alatt, 1906. január 21-én kapott engedélyt a Nyékládháza–Mezőcsát közötti gőzvasút megépítésére Kubik Gyula Borsod vármegyei földbirtokos. Az akkori kubikos, kézi technológiával  1906. augusztus 26-ára elkészültek a vasútvonal és a négy állomás megépítésével! Azt hiszem, a mai idők gépesített autópálya-építői is megirigyelhetnék ezt a tempót, s nyilván a lelkesedést, amivel a munkát végezték. A menetrend szerinti közlekedés 1906. november 3-án, Wekerle Sándor miniszterelnökségének idején indult meg Miskolc és Mezőcsát között, amit Gyurcsány Ferenc országlása alatt, 2007. március 3-án estétől meghatározatlan időre „szüneteltetnek.”

 
Nincs igazi megtakarítás

Nézzük tehát a jelent! A folyamatosan emelkedő szállítmányozási árak miatt a teherfuvarozók a környezetbarát, EU által szorgalmazott vasút helyett folyamatosan áttértek a közútra. Mára jelentéktelen a vasúton fuvarozott áru mennyisége. A személyszállítást is súlyosan érintette, hogy a menetrendstruktúra nem igazodik az utazási igényekhez. Jelenleg két vonat felel meg az igényeknek, ezek kihasználtsága jó, például a délutáni vonaton Miskolc és Hejőszalonta között rendszeresen állnak is az utasok. Főleg diákok és idősek utaznak a szerelvényeken. Sokan az utolsó pillanatig ragaszkodnak a vonathoz. A szakminisztérium a csekély forgalomra, a MÁV Zrt. veszteségeinek a csökkentésére hivatkozik. A vasutasoknak más a véleménye sok mindenről,  de nem nyilatkozhatnak. Szerintük az ütemes menetrenddel megtartható lenne a csáti vasúton az utazóközönség. Ráadásul koncepciótlannak tartják a minisztérium döntését, hiszen minek építettek  néhány éve két, egyenként 1–1 milliárd forintba kerülő autópályahidat a vasút fölé, ha tudták, hogy bezárják azt? A csáti állomást is két éve  újították fel. Egyébként a vasutasok szerint a személyforgalom „szüneteltetése” nem is hoz igazi megtakarítást a cég számára, mivel a pályát továbbra is működőképes állapotban kell tartani. Attól függetlenül üzemeltetni kell a biztonsági berendezéseket, hogy nem közlekedik vonat a síneken. Ráadásul – félelmeik szerint – a vasútvonal  várhatóan rövidesen a „fémgyűjtők” eldorádójává válik…

 

Újabb fájó pont

„Nagy szomorúság egy települési polgármester számára, hogy a 100. születésnap megünneplése után néhány hónappal megszüntetik az egészen az államosításig nyereségesen üzemelő vasútvonalon a személyszállítást”– foglalta össze véleményét dr. Domján  László, Mezőcsát polgármestere. Véleménye szerint nem megfelelően előkészített szakmai anyagok alapján hozták meg a döntést. A vasút leépítése különösen fájó pont azok után, hogy az elmúlt évben megszüntették a Mezőcsát–Budapest között közlekedő közvetlen buszjáratot. Ez utóbbi visszaállítása érdekében tárgyalásokat kezd a polgármester. „Sajnos, a struktúra torzulásának első jele máris érzékelhető. A vasút bezárásával párhuzamosan, a Volán menetrendjében már nem tervezi a Mezőcsát–Miskolc gyorsjárat közlekedtetését” – hívta fel a figyelmet az összefüggésekre a polgármester. 

 
Időben távolabb

A pályaudvaron megkérdeztünk néhány utast, azt mondják, messze van Budapest, nem hallatszanak el addig a vidék segélykiáltásai. A képviselő említésére pedig csak legyintenek, mondván, ő sem foglalkozik az itt élők problémáival. Vonattal maximum 50 perc volt Miskolc, „lassú” busszal másfél óra. „Elég szomorú, ami történik, váltókezelő volt itt egykor a férjem. Én szinte csak vonattal  közlekedtem, most minden nehezebb lesz”– mondta Vígh Dánielné nyugdíjas. „Hiányozni fog! Kényelmesebb, melegebb, mint a busz, aki sokat utazik, az tudja. Ha tehetném, továbbra is vonattal járnék” – hallottuk Barati István csáti lakostól, aki 30 éve vonattal ingázik miskolci munkahelyére. „Vonattal hordom Igriciből Csátra a gyereket óvodába. A gazdaságban élek, s még 30-40 családot érint a probléma. Ha nem lesz vasút, akkor másfél kilométert kell gyalogolni, mert a busz ide nem jön be” – panaszkodott Békési Istvánné.

« Vissza
Impresszum | Közérdekű adatok | Adatvedelmi nyilatkozat