Hazafiság, pátosz nélkül

Iharkúton, Európa egyik legjelentősebb késő krétakori ősgerinces lelőhelyén végeznek egyhetes turnusokban, teljesen ingyen (!), kitartó, precíz munkát egyetemista fi atalok. Köztük egy miskolci geológushallgató lány is. Ők a dinókeresők. Fáj a gerincük, leég a hátuk, a combjuk, mégsem érzik áldozatvállalásnak. S a földszagú romantika, az ideiglenes félnomád életmód (melynek végeztével oly jó Budapest urbánus forgatagában elvegyülni) különlegességének megélése mögött ott rejtezik az a tudat is, hogy érdekes tudományos kérdések felvetésében és megválaszolásában segítenek, illetve pontosan tudják, érzik azt is, hogy ők nemzeti kincset mentenek meg. Mi ez, ha nem hazafi as tett? Nem kell ahhoz Wass Albert-könyvet olvasniuk, hogy nemzetiek legyenek, hogy annak tartsuk őket! (Mellesleg Wass Albert volt annyira okos ember és természetszerető, hogyha valaki annak idején megkérdezi tőle: az ő műveit olvassa-e vagy inkább egy Hungarosaurus tormai – páncélos dinoszauruszfaj – feltárásában segítsen, az utóbbit tanácsolta volna.)

Aztán szerintem az sem csak keresztyéni jócselekedet vagy elegáns polgári gesztus volt, hanem igenis hazafi as tett, amit egy református bibliakör tagjai vittek véghez néhány éve. Abban az esztendőben egyikőjük sem ment külföldre nyaralni, s az így megmaradt pénzt egy szegényebb család gyermekeinek taníttatására fordították. (Az egyik fiú közülük már diplomás orvos.) Ja, tán mondanom sem kell: természetesen nem volt átadási ceremónia és címlapfotó… Nem verték fél téglával a mellüket, nem volt vallásos vagy nemzeti nagymonológ sem.

S most bővítsük a kört: nemcsak az egyén vagy egy-egy közösség tettét mondhatjuk hazafiasnak, hanem valamely nagy ellátórendszer átalakítási koncepcióját is. Olyat például, amilyet a Népesedési Kerekasztal dobott be most nyáron a köztudatba. Szerintük a felnevelt gyermekek számát és azok iskolázottságát is fi gyelembe kellene venni majd a későbbiekben az akkor nyugállományba vonulók nyugdíjának kiszámításánál. Ez a generációk közötti szolidaritást is erősítő rendszer minden bizonnyal növelné a szülőség társadalmi rangját, a jövőbe vetett bizalmat, s ezzel együtt erősítené a gyermekvállalási kedvet is. Nem mellékesen hozzájárulhatna annak esélyéhez, hogy a magyarság számarányában, presztízsében ne gyengüljön, hanem erősödjön itt a Kárpát-medencében, az egykori kisantant karéjában. S talán csökkenne a nagyszámú, rohamos gyorsaságú betelepülések, betelepítések nem túl távoli jövőképének réme is.

S azoknak, akik úgy gondolják, hogy a nyugdíjrendszer ezen átalakítása nem elég európai, nem elég liberális, azt üzenem, nézzenek utána, hogyan csinálják ezt a franciák! Ők már most figyelembe veszik a gyermekek számát a nyugdíjak kiszámításánál: aki három gyermeket nevel legalább 9 éven át, 16. évük betöltéséig, az 10 százalékkal több nyugdíjra jogosult.