A mártírok ereje

A magyar politikai nemzet része volt mindenki, aki elfogadta az államiságot - nemzetiségre való tekintet nélkül. A vezető erő természetesen a a legnagyobb létszámú, államalkotó magyarság volt, de az áprilisi törvényekben biztosított polgári jogokat minden nemzetiség magáénak érezte. Az más kérdés, hogy a szerbek, románok, horvátok éledező nemzeti öntudatát kihasználva a bécsi udvar a szabadságharc kitörésekor a magyarság ellen fordította a többségüket. A honi németség ide is, oda is tartozott, a szlovákság és a ruszinok döntő többsége pedig ekkor a Honvédség soraiban együtt harcolt a magyarokkal.

A harc elbukott, Haynau kegyetlen bosszúállását jól ismerjük (amelyet nem hajthatott volna végre az ifjú Ferenc József ellenében), az áldozatok közt a nemzetiségek is szép számmal képviseltették magukat. Batthyány és az aradi 13-ak a szabadság mártírjai voltak, a magyar szabadság hősei, nemzetiségtől függetlenül. Az emigráns Kossuth a dunai konföderáció kidolgozásakor valójában egy Közép-európai  Európai Uniót dolgozott ki. Mint annyi minden más, ez is íróasztalfiókban maradt. Következményeit jól ismerjük, elégedetlen nemzetiségek, vesztett világháború, Trianon... A magyar szabadság mártírjaitól pedig még holtukban is félnek az utódállamok. A mártíromságuk nem volt hiábavaló, hitet, erőt ad nekünk a modern polgári Magyarország felépítéséhez, a határon túli magyarok jogainak érvényesítéséhez.

A hősök aradi szobraitól annyira félt a román hatalom, hogy sokáig bezárva tartották...