Aki magyar, velünk tart!

Két hét, amely megrengette a világot. Amely végleg lerántotta a leplet a komminista diktatúrákról, hiszen a később rákent hazugságokkal ellentétben nem horthysta, klerikális fasiszták voltak  (nem is léteztem már ilyenek), hanem diákok és munkások.  Kohászok, bányászok, földművesek. Nem csak fegyveres, hanem társadalmi harc is folyt, megszüntették az egypártrendszert, társadalmi szervezetek alakultak, megalakultak a valódi érdekképviseleti szervek, a munkástanácsok. Kimondták a semlegességet. Magyarországból egy valóban független, európai államot szerettek volna csinálni.Aki magyar velünk tart! - skandálták az egész országban a tüntetők, s valóban egy volt az ország, sőt a magyarság, mivel Erdélyben, Kárpátalján is felemelték fejüket, reménykedni kezdtek a kettős elnyomás alatt senyvedő, kisebbségi sorban élő  nemzettársaink.

Ez már túl sok volt az elvtársaknak. Nem hagyhatták, hogy egyetlen nép is szabaduljon a rabigából, mert veszélyes precedenst teremtett volna. November 4-én sokszoros túlerővel bevonult a Vörös Hadsereg, s magával hozta a régi rendszer híveiből toborzott hazaárulókat. Igen, hazaárulókat, mert aki idegen tankokkal jön a magyarok ellen, az hazaáruló! Akkor is az, ha utána próbálja a "gulyáskommunizmussal" megkedveltetni magát.

Dicsőség a hősöknek!