Elhunyt Szendrei Péter László

Halottról jót, vagy igazat - tartja a latin mondás. Péterről a kettő egybe esik, ugyanis rosszat nehéz lenne írni róla. Jó kolléga volt, akitől lehetett szívességet kérni, s ha ő kapott, akkor megköszönte. Szakterülete a bűnügyi tudósítás volt, ami a sok szenny, s vér miatt hosszú távon nem tesz jót az egészségnek, de Péteren nem látszott, hogy megviselte volna a közeg. Úgy tűnt, hogy bírja a strapát.Aztán ott fenn másképp gondolták, mint elődjénél Puskár Tibinél...

Péter még régivágású újságíró  volt, aki tudta, hogy nem csak a rendőrségi közleményekből, az ügyvédek kinyilatkoztatásaiból áll a világ, sőt, valójában a legtöbbször azon jóval túl kezdődik. Azon kevesek közé tartozott - s ez a szakma kritikája is egyben - akik még vették a fáradtságot, hogy kérdezzenek, utána járjanak információknak. Mindig az áldozatok oldalán állt. Egy jó kollégával, emberrel, s családapával kevesebb.

„Nagyon szeretek a belvárosban sétálni, gyakran átmegyek a Hősök terén is. Már nagyon várom, hogy megnőjenek a fák, hogy az árnyékukban elücsöröghessek.”- írta tavasszal a közösségi portálon az egyik képe alá. Péter, ahová mégy reméljük kedvedre ücsöröghetsz a hűs fák árnyékában.

Nyugodt békében!