Kötődések és szabadságok

Olyan sok mondvacsinált dolognak van manapság erőltetetten megkreált napja. Elférne néha olyan emléknap is, aminek van arra érdemes és méltó alapja. Most, az ökumenikus imahét alkalmával időszerű felvetés, hogy nyilvánítsák a vallásszabadság napjának e világtörténelmi esemény évfordulóját! Ráadásul ez a magyar imázs erősítését is szolgálná, ha egyáltalán elérné a külföldiek ingerküszöbét.

Túl naivak azért ne legyünk, a karakteres magyar eseményeknek szinte mindegyike elhallgatandó, átírandó valamelyik szomszéd államunkban, hisz annak helyszíne ma hozzájuk tartozik. Következésképpen az egykori területadományozó hatalmaknak is kényelmetlen, esetükben is „beindul” az önigazolás. Kitűnő példa erre az, amit Róna Péter közgazdász az életrajzi könyvében mesél el. 1989-ben, az idősebb Bush, akkori amerikai elnök, magyarországi látogatása előtt Róna Pétert bízták meg azzal, hogy írjon üdvözlőbeszéd-vázlatot az elnök számára. Ennek alapján a Bush-beszéd fő vonala éppen az 1568-as tordai országgyűlés példájára hivatkozott. Csakhogy a repülőn ülve, 20 perccel a budapesti leszállás előtt, kapott egy telefont az elnök: jaj, el ne mondja azt a köszöntő beszédet Pesten, mert, hogy abból ám diplomáciai bonyodalmak származhatnak, mivel az a bizonyos Torda már nem a mai Magyarország területén fekszik! Mivel új beszéd írására már nem volt idő, hát nem maradt más lehetősége a világ legtekintélyesebb vendégének, mint néhány meleg hangú közhelyes mondat kíséretében látványosan és jó színészi képességekkel összetépni ezt a beszédet a Kossuth téren. (Kitűnő fotók és „bölcs” politológiai elemzések születtek róla.)

Tudomásul kell venni, hogy a történelmet a győztesek írják. De a vesztesnek éppen ebben a helyzetben kötelességük megőrizni a saját történeteiket, a saját értékeiket, arcukat, látásmódjukat, igazukat. Hát ezért lenne érdemes tudatosítani, hogy hozzánk kötődik a világ első vallásszabadságot garantáló törvénye. Ezért lenne jó, ha településenként megkeresnénk, ápolnánk a gyökereinket, megtanítanánk azokat a gyermekeinknek is. Tudjuk: „vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz”. Hát ezért ne akarjuk mi kitenni (még jóindulatból sem!) ilyen-olyan globalizált világszemlélet divatos ikonjait! Sárospatakon például Szent Erzsébetnek és Lorántffy Zsuzsannának, Szerencsen a Rákócziaknak és Bocskainak kell (érdemes) kultuszt teremteni. Diósgyőrben meg mi másról szólhatna minden, mint azokról, akik az itteni történelmet csinálták: a pálosokról, az egyetlen magyar alapítású rendről, Ernye bánról, akinek idejére tehető a diósgyőri vár első fénykora, Nagy Lajosról, kora legnagyobb európai uralkodójáról, a magyar királynékról, vagy – ugorva az időben – Fazola Henrikről és Frigyesről…