Milyen az ideális birtokstruktúra Hegyalján?

Egyaránt fontos szerep juthat a Tokaji Borvidék megújulásában és a minőségi bortermelés feltételeinek biztosításában a nagybirtokoknak, a középüzemeknek, valamint a családi és kisgazdaságoknak. A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa egy olyan szakmai koncepciót dolgozott ki, amely azt vizsgálja, hogy a borvidék fejlődése hosszú távon milyen birtokstruktúra mentén tehető fenntarthatóvá.

„A Tokaji Borvidék az elmúlt két évtizedben jelentős változáson ment keresztül. Így számos olyan kis- és közepes gazdaság jelent meg, amelyek munkája egyre fontosabb a bortermelésben. Azonban a birtokstruktúra még messze van az optimálistól, fejlődésében pedig továbbra is kulcsszerepet játszanak az állam kezdeményezésére, vagy támogatásával induló fejlesztési programok” – mondta Prácser Miklós.

Jelenleg mintegy 5500 hektár területen folyik ténylegesen szőlőtermesztés a Tokaji Borvidéken, s az átlagos években 300-350 ezer mázsa terméssel lehet számolni. A megtermelt szőlő egyharmadát a térségben meghatározó állami integrátor Tokaj Kereskedőház vásárolja fel és készít belőle értékesítésre szánt bort. A Tokaji Borvidéken ma már egy tucatnyi középüzem is működik, egyenként 30 és 120 hektár közötti földterülettel, valamint saját palackozással és értékesítéssel. A középüzemek technológiai színvonala optimális, s a megfelelő szaktudás is rendelkezésükre áll, ám például a szükséges marketingtevékenységhez a legtöbb esetben nincs elegendő erejük.

Mellettük 25-30 családi vállalkozásban működő – 10-30 hektár szőlőültetvényen gazdálkodó – kisüzem dolgozik, ám ezek fejlődését a tőkehiány, s a szükséges technológiai fejlesztések elmaradása hátráltatja. A sort  mintegy 3000 őstermelő és kényszervállalkozó zárja. A csoport tagjai tipikusan néhány ezer négyzetméteren, vagy pár hektáron gazdálkodnak, többségében elavult módszereket alkalmazva a szőlőtermesztésben.

„A bortermeléssel foglalkozó üzemek nyereségessége minimális, mivel a változó termékszínvonal következtében az árak alacsonyabbak az elvárhatónál. A tisztán szőlőtermesztéssel foglalkozó kistermelők pedig teljesen kiszolgáltatottak a felvásárlóknak. Összességében a borvidék eltartó képessége gyenge, erre vezethető vissza, hogy a fiatalok jelentős része elhagyja a térséget” – fejtette ki Prácser Miklós.