HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

Húsvéti üzenet Kárpátaljáról

2015. március 20. (péntek) 07:28
(Jeney Edit jegyzete) Néhány héttel ezelőtt Miskolcon, a belvárosi református templomban Horkay László nyugalmazott kárpátaljai püspök hirdette az igét.

Ezt követően, a történelmi hátteret is megrajzolva, szólt a mostani helyzetükről. Elmondta, hogy még a II. világháború után is – a egyházi mozgalmak 1947-es betiltásáig – olyan erővel szólt Isten igéje Kárpátalja-szerte, hogy annak hatására nagyon sokan fogadták el Jézust személyes megváltójukul. „A férfi lakosságot elhurcolták, ott maradtak a gyerekek, az idősek, az asszonyok, akik hallották és befogadták Isten igéjét, és így a nagy ateista elnyomás előtt felkészültek lelkiekben arra, hogy túléljék a következő 50 évet! Ezért maradtak meg!”

S annak ellenére, hogy a szovjet időben templomokat rendeztek be ateista múzeumnak, alakítottak át sportcsarnokká vagy halottasházzá, s annak ellenére, hogy a Szovjetunió szétesése után az ukrán állam kizárólag az ortodox államot támogatta, és a református egyház csak romos épületeket kapott vissza, 1991 után fizikai és lelki értelemben is elkezdődött az építkezés. Tizennégy templomot, 24 parókiát építettek újjá, intézményeket, óvodákat, általános iskolákat, három gimnáziumot sikerült létesíteniük gyakorlatilag a semmiből. (A tanárok fizetésébe, az épületek fenntartására, a rezsibe, stb. egyetlen hrivnyát nem ad és nem adott az ukrán állam.) Hívő gyülekezeti tagokkal, hívő presbiterekkel, olyan emberekkel volt ez csak lehetséges, akik az egyházuk és a nemzetük jövőjét egyaránt fontosnak és személyes ügyüknek tartják. S az sem mellékes, hogy az egyházat a néppel azonos sorsot bejárt, valóban Istennek átadott életű püspökök vezetik és vezették. (Az 1991 után választott első és második püspökük is több mint hét esztendőt húzott le Sztálin lágereiben…)

„Most is kérnünk kell Istentől az igét és a Szentlelket, mert még jön rosszabb is annál, ami a jelenben van” – hallottuk a sokat megélt püspököt. „Ez még csak a nyomorúságnak a kezdete. Ukrajna gazdasági összeomlás előtt áll.” Majd hozzátette: „kellett nagyon a tűzszüneti megállapodás, de mi tudjuk, hogy egyedül Isten teremthet békességet. Emberek nem tudnak békét kötni, legfeljebb ideigleneset… Hitben erősek vagyunk, ez a mi gazdagságunk. A kárpátaljai diákok tudják, hogy kiben van a mi megtartatásunk. A keresztyén nevelés azért fontos, mert a jövő nemzedéke csak akkor fog tudni megküzdeni a nehézséggel, ha megkapják azt a fundamentumot, ami soha nem lehet más, csak Jézus Krisztus. Ez a mi megmaradásunk egyetlen alapja.”

S e józan csodát hallva, megismerve éled bennünk a húsvéti hit is. Lehet, hogy az Isten gyermekeinek számán, kitartásán, szelíd elszántságán, imádságain múlik e térség, a magyarság, Kelet-Európa, esetleg még a világ sorsa is... Lehet, hogy több múlik rajtunk, mintsem gondolnánk!?

Vissza