Érettségi

Magyarországon a több mint másfélszáz évvel ezelőtt történő bevezetése óta mindig volt (változó mértékben ugyan) rangja, értéke és haszna. E nélkül nyugdíjjogosultságot biztosító köztisztviselői állásról legfeljebb csak álmodozni lehetett a XIX. század végén. A két világháború között gyakorlattá vált, hogy azok a lányok is, akik önálló egzisztenciát akartak, leérettségiztek. Járhattak ennek érdekében akár fiúgimnáziumba is, magántanulóként. Általában elmondható, hogy a Horthy-korszakban az érettségi nemcsak az egyetemekre, hanem az úri középosztályba is belépőt jelentett.

Majd, ismeretes, az állampárt idején az érettségi tömegessé vált. (Mielőtt ezért égbe emelnénk ezt a korszakot, tegyük gyorsan hozzá, hogy egyrészt: a társadalmi mobilizáció már a háború előtt elkezdődött, gondoljunk Klebelsberg népiskolai programjára, vagy például a parasztság középosztályosodását elősegítő népi kollégiumokra. Másrészt, a szocializmus nem csak emelt, hanem keményen büntetett is rétegeket: foglalkozásokat tiltott el tagjaiktól, egyetemek kapuit zárt be előttük, kb. a 60-as évek közepéig. S az is tény, hogy a II. világháború után nemcsak mifelénk, hanem Európa kapitalista térfelén is nagy volt a társadalmi rétegek között a felfelé törő mozgás.)

Ma pedig lassan ott tartunk, hogy az egyetemi végzettség veszi át azt a szerepet, amit korábban az érettségi adott. Manapság önmagában az érettségi nem sokat ér, a szerencsésebbje legfeljebb alapbér nélküli értékesítői, biztosítás- és ingatlanközvetítői területre mehet el ideig-óráig vele. Akármilyen szerény szellemi munkát igénylő foglalkozáshoz kell valamilyen szak- vagy egyetemi alapképzés, s nem árt hozzá egy kis angol nyelvtudás sem.

Ennek megfelelően mára újból változott az érettségi szerepe és jelentősége. Elsősorban egyetemi, főiskolai felvételi vizsgává vált. Van egy másik, kevésbé ismert szerepe is, egy másik társadalmi rétegnél. 16-22 éves, szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező fiatalok is letehetik kétéves képzés után az érettségit. Minden bizonnyal vannak, akinél a legfőbb motiváló erő az, hogy két éven át élvezhetik a nappali rendszerű oktatás kedvezményeit. Akadhatnak viszont olyanok is, akiknek jó fejük van, s itt végre megtanulnak tanulni. Persze, ehhez az is kell, hogy sikk legyen az ilyen osztályokban is a tanulás. Különben elég nehéz kitörni.

De ha mást nem, legalább öntartást nyernek az érettségivel ezek a fiatalok. S ez azért fontos, mert öntartás, önértékelés nélkül nem tudunk másokat sem értékelni, s nehezebben találjuk meg, pontosabban vívjuk ki saját helyünket is a társadalomban.