Népvándorlás?

Az Európai Unió gyakorlatilag béna kacsaként nem csinál semmit, s egységes, gyakorlati intézkedések híján az egyes országok egyéni úton-módon igyekeznek akadályt gördíteni az elé, hogy ellenőrizetlenül ellepje őket az afrikai illegális bevándorlók „hada”: Franciaország Olaszország felől lezárta határait, falat építenek a bolgárok és a görögök Törökország felől…

S miközben ebben a helyzetben egyre nagyobb emberáradat nyomása nehezedik Magyarországra, balliberálisaink hol lekicsinylik a bajt, hol meg a tágkeblű befogadást ajánlják. S nem átallják ebben még a „keresztény kártyát” is kijátszani azok, akik annak idején 23 millió románnal riogattak. Ha nemcsak lózungoznának, hanem hetekre, hónapokra a saját otthonukba be is fogadnának migránsokat, úgy hitelesnek érezném a kritikájukat, még akkor is, ha esetleg nem értenék velük mindenben egyet. Így viszont valamiféle sandaságot érzek a sommás, rövidlátó, látszólag személyes tét nélküli kioktatásban. Az a bibliai eredetű szólás érvényes rájuk, hogy más szemében meglátják a szálkát, magukéban pedig a gerendát sem veszik észre. Mellesleg, ha az álláspontjuk alátámasztásául még az Újszövetségből is tudnak citálni idézeteket, akkor ál naivan megkérdezném tőlük: ugyan miért nem követelik egy tágabb kör szent iratára, az Ószövetségre hivatkozva – ha kell, segítek nekik megtalálni a kellő idézetet hozzá –, hogy hét évenként engedjék már el a hitelezők az adósaik minden tartozását!?

Tapasztalatom szerint Magyarországon nagyon sok ember napi szinten gyakorolja a gyengébbeken, a szegényeken, az elesetteken való segítést. Például sok református családban az összes befolyt jövedelmük egytizedét rászorulók megsegítésére fordítják. Azt viszont tudják (s ennek is megvan a bibliai alapja!), hogy a külső célokért való áldozatvállalás soha nem mehet a családjuk (tényleges és nem látszólagos) kárára. Hiszen akinek családja van, annak felelősséget elsősorban (természetesen nem kizárólagosan!) szeretteiért kell vállalnia. Nos, úgy vélem, így van ez az állam életében is, egy-egy ország vezetői elsősorban saját hazájuk polgáraiért, illetve az országhatáron kívülre rekedt nemzettestrészért, ezek jelenéért és jövőjéért felelnek. S ez bizony – bár nem zárja ki –, de meghatározza az egyéb irányú segítségnyújtás módját, s korlátozza annak mértékét.

Még ennél a család–állam párhuzamnál maradva: miként a keresztyén ember is védi a házát kerítéssel a betolakodókkal szemben, úgy teljesen logikus, hogy megépüljön a magyar–szerb határon is az ideiglenes kerítés. Hiszen abból, hogy a tavalyi adatok szerint „csak” minden ötvenedik menedékkérő volt politikai üldözött vagy humanitárius katasztrófa elől menekülő – akiknek befogadása, megvédése kötelességünk a hatályos szabályok szerint –, arra lehet következtetni, hogy itt nem menekültáradattal állunk szemben, hanem olyan újfajta, modern népvándorlással, ahol a tömegben vannak menekültek is.