Diósgyőr-Velence 2-0

Évente esedékes szakmai találkozójukat idén Miskolcon tartották hazánk főépítészei. A rendezvénynek a Diósgyőri vár adott otthont. A találkozó hagyományosan lehetőséget kínál kollegiális és baráti találkozásokra, megbeszélésekre, de természetesen elsősorban szakmai tanácskozás. A téma minden évben más. Az idei találkozó különlegességét a lenyűgöző helyszín adta; a megújult, sőt újraépített vár, elsősorban annak is rekonstruált lovagterme.

Az újjászületett terek meghatározták a tanácskozás fő témáját is, azaz szabad-e az elméletin túl gyakorlatban is rekonstruálni, azaz visszaépíteni történeti épületeket, tereket. Tudnivaló, hogy a műemlékek konzerválásáról és restaurálásáról 1964-ben elfogadott Velencei Karta egyértelműen tiltja ezt, kimondva, hogy a rekonstrukció „megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik”, mindennemű kiegészítésnek „korának jegyeit kell magán viselnie”. Márpedig a Karta szellemisége évtizedeken át uralta műemlékvédelmünket, ennek eredményeként születtek például a vár vasbeton kiegészítései. A Karta érvelése is logikus, de az utóbbi idők műemlék-helyreállításai megkérdőjelezték, sőt megtagadták azt, lásd pl. a nyírbátori kastély, a visegrádi Mátyás-palota, s nem mellékesen a Diósgyőri vár esetét.

A műemlékes szakmát ma is megosztja a kérdés. A konferencián azt tapasztalhattuk, hogy a főépítészek döntő többségét meggyőzte a vár. A hitelességhez nem csak az anyagában eredeti maradványok, hanem a térélmény is hozzátartozik, amit a korábbi romoktól nemigen kaptunk meg. Egy rom nem azonos az egykor volt épülettel, mintha egy csontvázat úgy mutatnánk be, hogy ő az ember. Egy csontvázra valóban nem akarjuk visszaépíteni az eredeti embert, de az épület az más. Az egy továbbélő, használatban lévő objektum. S nem mellékesen, a hazai klíma nem alkalmas a romemlékek megőrzésére, a gyakori fagyciklusok miatt folyamatosan romlanak tovább a maradványok, évente kell konzerválni, ami egy ekkora épület esetében nem egyszerű.

Akár jelképes is lehet, hogy a tanácskozás épp abban a lovagteremben foglalt állást a Velencei Karta ellenében, ahol egykoron ratifikálták a turini békét, amelyben Velence elismerte Nagy Lajos király fönnhatóságát. A rekonstrukciók folytatódni fognak, a Nemzeti Várprogram keretében megyénkben is több vár, Szerencs, Ónod, Regéc, Szádvár, újulhat meg. A tanácskozáson további témák is megvitatásra kerültek, így pl. a nem védett, de értékes, védelemre érdemes épületek problémái, a településszerkezet, mint örökség és érték kérdése. A konferencián Főépítészi Életműdíjat kapott Tokaj város egykori főépítésze, Bodonyi Csaba.

A facebookon is keresse, kedvelje a Kulcs Magazint, hogy elsőként értesüljön a híreinkről!