Invázió

De ha mindez valami varázsütésre vagy szemforgató, széplelkű uniós határozatok hatására megszűnne (nem fog!), akkor is megállíthatatlanul és egyre gyorsabban ketyeg Afrikában és Ázsiában a demográfiai bomba. Ötven évvel ezelőtt az arab országok lakossága harmada volt a mainak. A világ népessége mintegy húsz év alatt 5,7 milliárdról nőtt a jelenlegi 7,3 milliárdra, s ez a szám 2050-re, óvatos becslések szerint is eléri 9,3-9,6 milliárdot. Alapvetően ez lehet a migráció fő forrása, amelyről nemzetközi politikai nagyjaink nemcsak tudnak évtizedek óta, hanem sokan közülük e hatást jó dolognak is tartják. (Néhány éve például az ENSZ migrációs különmegbízottja a bevándorlást azért üdvözölte, mert az multikulturálissá teszi Európát, aláássa a homogenitását és az „ósdi” nemzetállamiságot.) A mi szemszögünkre lefordítva viszont az iszlámosodás annyit jelent, hogy 50-100 év alatt elveszíthetjük önmagunkat, saját nemzeti, európai identitásunkat. (A keresztyén gondolkodásmóddal és a balliberális akciózásokkal együtt.) S elolvadhat ezzel együtt az a fajta jóhiszemű vagy háttérből (meg) vezetett tolerancia is, ami az egésszel szemben védtelenné tesz bennünket. Ma Marseille 40 százaléka már muszlim, az EU központjában, Brüsszelben 2008 óta a legnépszerűbb újszülött fi ú név a Mohamed! És ne gondoljuk, hogy mi ez ellen védve vagyunk, hogy a hódítás megáll az országhatároknál. Ha Észak- és Nyugat-Európa megtelik, akkor jók leszünk mi is…

Talán arra mégis jó a mostani migrációs hullám, hogy előre vetíti a még nagyobb válság lehetőségét. Hogy sok fiatalnak felnyitja a szemét: kezdenek érdeklődni a közélet iránt, érzik, ez a játék most már bizony az ő bőrükre megy! Arra is rájönnek, hogy valamit változtatni kell ahhoz, hogy a lényeg megmaradjon. Szóval, hogy ne csak beleéljünk a nagyvilágba, hanem alakítsuk saját közösségi sorsunkat. Védeni kell Európát, ha kell kerítéssel, s meg kell erősíteni a szellemi immunrendszerünket is. S azért is kell segíteni Ázsiát, Afrikát, hogy ne ömöljön ki onnan az újabb és újabb emberözön. Pénzre, „paripára”, programra van szükség annak érdekében is, hogy egyrészt csökkenjen a világ szegényebbik felén a születésszám, másrészt az európai „bennszülötteknek” meg több gyermeke szülessen! Tudomásul kell venni: áldozatot kell vállalnunk, hogy ne váljunk áldozattá!