Serfőző Simon Kossuth-díjas költő

A hivatalos indoklás szerint „– a tradicionális népi jegyeket modern szimbolikával ötvöző költészete, a magyar sorsirodalom hagyományait változatos művészi eszközökkel megújító próza- és drámaírói életműve, illetve jelentős publicisztikai és könyvkiadói tevékenysége elismeréseként” kapta meg a kitüntetést.

Serfőző Simon természetesem örül az elismerésnek, de mint mondja, leginkább azért, mert ez is ráirányíthatja a figyelmet a verseiben, regényeiben, drámáiban is megfogalmazott, mindannyiunk életét megkeserítő problémákra, a ki nem beszélt sérelmekre, a nehezen feldolgozható traumákra. A halk szavú, de bajokat jól látó és határozottan megfogalmazó szerző másokért, mindnyájunkért is szól – megfontoltam, őszintén, egyszerű szavakkal. Írásai ugyan önéletrajzi ihletésűek, de ez nem azt jelenti, hogy csak magáról beszélne. Az ő esetében az önéletrajzi jelleg elsősorban műveinek hitelességét szolgálja. Úgy alakult az élete, hogy személyesen, illetve a családja sorsán keresztül megismerhette a falvak, tanyák egykori lakóinak reménytelen küzdelmét a megélhetésért, megtapasztalhatta a beszolgáltatások, a padlássöprések, az  erőszakos téeszesítések következményeit, kénytelen volt átérezni a munkalehetőség reményében városokba kényszerült ingázók, munkásszállókon élők otthontalanságát is.

Serfőző Simon egy Zagyvarékashoz tartozó tanyán született. Onnan járt be iskolába Szolnokra, Megismerte a paraszti életet, de később dolgozott ipari munkásként is Budapesten. Irodalmi érdeklődésének köszönhetően 1962-ben a Szolnok Megyei Néplap munkatársa lett, majd a katonaság után, 1965-ben Miskolcra került, és előbb népművelési felügyelőként járta a munkásszállókat, később pedig terjesztési előadóként próbált előfizetőket toborozni az akkoriban népszerűsítendő lapok számára. Pályájának alakulása során az 1968-as esztendő jelentős változásokat hozott: akkor lett a Miskolcon megjelenő irodalmi lap, a Napjaink versrovatának vezetője, majd 1975-től a lap szerkesztője. A rendszerváltás után új korszak kezdődött a város irodalmi életében is: megszűnt a Napjaink, és akkor indult – Serfőző Simon főszerkesztő vezetésével – a Holnap című folyóirat. A főszerkesztőségtől azóta megvált ugyan, Holnap sincs már, de írásai rendszeresen megjelennek más, országos lapokban. A helyi irodalmi élet szervezéséből is kivette részét: 1982-ben ő lett a Magyar Írószövetség észak-magyarországi csoportjának titkára, 2011-től pedig a csoport elnöke. Serfőző Simon soha sem volt egyetlen párt tagja sem, elsősorban íróként, költőként igyekszik a köz érdekében tevékenykedni.