HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

Iskolapéldák

2017. augusztus 28. (hétfő) 06:25
(Jeney Edit jegyzete) A családok valódi évfordulója nem is a szilveszter, sokkal inkább az augusztus vége, szeptember eleje. Nemcsak a gyermekek életritmusa változik meg ilyenkor, hanem kihat a szülőkére is.

A tanév hosszú hónapjai keményen befolyásolják a kis (vagy nagy) diákjaink közérzetét, és esetleg a felnőtt életük alakulását is. Többek között ezért is nagy kérdés az iskolakezdés vagy iskolaváltás alkalmával, hogy milyen fajta képzési formát válasszunk, és konkrétan melyik oktatási intézménybe menjünk. Hiszen szerencsére nincsenek egyeniskolák, szellemiségükben, a szabadság mértékében különbözőek. Emlékszem, milyen jó döntésünk volt, hogy az elsős lányunkat iskolaotthonos rendszerbe írattuk be. Csak hétvégén hozta haza a könyveit, füzeteit, otthon nem volt stresszelés, kötelező feladatok nyűgös elvégzése, jó kedvű felszabadult volt a gyerek. (Persze ehhez olyan jó tanító nénik kellettek, mint a mi Ági nénink és Marika nénink.) Esetenként nem jön be elsőre a választás, nem érdemes ezt sikertelenségként megélni, hanem ha ezt felismerjük, menekülni kell. (Mikor mi váltottunk középiskolát, az új gimnáziumunk igazgatója azt mondta: „minden évben jön át az előző iskolájukból hozzánk diák. Nálunk megmaradnak, szeretnek itt lenni, mert mi békén hagyjuk őket.”) Hát igen: van, akinek nem is kell más csak „békén hagyás”, s a nagyobb szabadságfok, a kevesebb formai kötöttség, a gyanakvásmentesség, a bizalom, az őszinte légkör a legjobbak közé röpteti őket. (Gyorsan hozzáteszem: van, akinek pontosan az az iskola az ideális, amit mi otthagytunk.)

Tény, hogy a középosztálybeliek tudnak iskola ügyekben is a leginkább kiharcolni maguknak mindent. Az alsóbb társadalmi réteghez tartozók nehezebben szerezik be a szükséges információkat, illetve nincs elegendő érdekérvényesítő képességük. Hogy ez mennyire így van, azt mutatja egy tíz-tizenhárom évvel ezelőtti miskolci eset. A József Attila utcán (cigánytöbbségű környéken!) működött egy olyan általános iskola, melybe gyakorlatilag csak roma gyermekek jártak. Ezt egy fővárosi liberális alapítvány szegregáltnak minősítette, amit ezért feljelentett, s addig pereskedtek, míg a szülők tiltakozása, aláírásgyűjtése ellenére, sikerült szét is veretniük. (Előtte többször jártam itt: – pl. egyszer cigány történelemórán, máskor „Ki mit tud?”-on – tisztaság volt és kellemes légkör, elhivatott tanárokkal. Az óraadók között ott voltak a város cigány tehetségei (színész, költő), akik nemcsak élményt adtak a gyermekeknek, hanem példát is mutattak.) Mindez nem számított, győzött a rögeszme: megvédem a jogaid, akár ellenedre is.

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy kell az állami rásegítés ahhoz, hogy csökkenjenek az esélyek közti különbségek. S ennek szükségességét elsősorban nem is a szociális érzékenységünk diktálja, hanem a jövőnk bebiztosításának kényszere, a társadalomi érdekünk. Úgy tűnik, valami elindult ebbe az irányba az ingyenes iskolai étkeztetés kiterjesztésével, tankönyvcsomag ingyenessé tételével az 1–9. évfolyamon. A szakemberek szerint ezt szolgálná az általános iskola kilenc osztályossá növelése…

Vissza