A hegedű egyik hercegnője: Sándor Krisztina

Három gyönyörű, tehetséges lány, akik hegedűtriót alkotnak. Mindhárman komolyzenei előképzettséggel rendelkeznek, cross over muzsikát játszanak, amely a klasszikus zenét ötvözi mai modern zenei alapokkal. Ők alkotják a Princess zenekart, név szerint Molnár Ildikó, Pados Krisztina és Sándor Krisztina. A három szépség egyikének élete Miskolchoz is kötődik, a Zeneművészeti Főiskola utolsó évét ugyanis itt végezte. Sándor Krisztina számára feledhetetlen volt ez az egy év.

Az iskolában kitűnően tanultam – emlékezett vissza a gyerekkorára a vonóshármas tagja. Már általános iskolában is mindig ott volt a helyem a művészeti versenyzők között, hol mesemondó, hol népdaléneklési, hol országos rajzversenyt nyertem. Olyan igazi kis mintagyerek voltam.

Milyen indíttatásból kezdtél zenélni?

Édesapám fuvolaművész, de igazából az én vágyam volt, hogy zenélhessek. 5 éves koromban apukám megtanított pikolózni, majd első osztályos koromban zeneiskolába kerültem. Amikor hangszert kellett választani, elhatároztam, hogy megtanulok fuvolázni, de a szüleim úgy gondolták, egy családban ne legyen két ugyanolyan hangszeres. Mivel a zeneiskolában nagyon szimpatikus volt a hegedű tanár néni, ezért úgy döntöttem: hegedűs leszek. Valójában tehát nem a hangszer volt szerelem első látásra, hanem a Kati néni személye ragadott magával.

Egyébként gyerekkorodtól zenei pályára készültél?

Igen, bár a többi művészeti ág is nagyon jól ment. De a zene volt a fő irányvonal. Tehát ha megkérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor egyértelműen azt válaszoltam, hogy zenész. A szüleimben mindig százszázalékosan megbíztam, és ők is ezt javasolták. Egyébként szerencsés vagyok, mert nem nagy küzdelem árán, de mindig úgy alakultak a dolgaim, ahogy nekem a legjobb volt.

Milyen emlékek fűznek Miskolchoz?

Nagyon kellemes emlékek fűznek a városhoz, annak ellenére, hogy az ottani Zeneművészeti Főiskolára csak egy évig jártam. Győrben kezdtem tanulni, aztán elkezdődött a Princess és a miskolci főiskola adott nekem lehetőséget arra, hogy az utolsó évben a zenekart és a diplomamunkámat együtt csinálhassam. Boldog vagyok, hogy itt egy nagyon szép diploma koncertet adhattam, ma is hálás vagyok ezért Gál Károly tanár úrnak, aki a hegedű tanárom volt. Az külön élmény volt számomra, hogy ezen a hangversenyen a Reményi Ede Kamarazenekar kísért.

Hogyan lettél a Princess tagja?

Az egykori R-GO-s Környei Attila - akinek a nevéhez már több sikercsapat létrehozása is fűződik: Manhattan, V.I.P. - elhatározta, hogy életre kelt egy olyan fiatal vonós csapatot, akik képesek művészi színvonalon megszólaltatni a komolyzenei darabokat mai modern, hangszerelésben. Felhívott, akárcsak a másik két lányt is, akikhez már korábban is jó baráti viszony fűzött, és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Abban az időben valamennyien egy zenekarban játszottunk, ezért elhívtuk az egyik fellépésünkre Attilát, hogy ne csak a külsőnk alapján döntsön, hanem a szakmai oldalról is meg tudjuk őt győzni. Innentől kezdve nem volt számára kérdéses, hogy nem kell tovább keresgélnie.

A zenében van köztetek alá-fölérendeltségi viszony?

A szólókat úgy alakítjuk, hogy mindenki szerephez jusson. Mindegyikünk más regiszterben szeret játszani, és ez alapján osztjuk fel a feladatokat. Én például a magas regiszterben érzem igazán jól magam és kedvelem a virtuóz jellegű dolgokat. Míg Kriszta lelkéhez például a lírai hangvételű dolgok állnak közel. Ha nincs szóló, hanem együtt zenélünk, akkor én játszom a felső szólamot, Ildi a középsőt és Kriszta az alsót.

A szakma nem szól meg benneteket a popzenei irányváltás miatt?

Nem, sőt, érdekes módon az idősebb kollégák azt mondják, hogy ha én fiatal lennék, akkor én is ezt csinálnám. A korunkbeliek meg azt gondolják, hogy vajon miért nem őket választották ki. Persze irigyeink is vannak, de hát ez minden sikeres vállalkozásnál így van. Egyénként mi nem érezzük ezt olyan nagy kitérésnek. Mi a lelkünkben komolyzenészek maradtunk. Annyi változott, hogy elektromos hegedűn játszunk, de ugyanolyan klasszikus stílusban, mint ahogy ezt 25 éven keresztül tettük, csak a zenei aláfestés könnyebben emészthető. Ez egyébként egy küldetés is volt, hogy a komolyzenét a közönség minél szélesebb rétegéhez eljuttassuk.

Mely országokban koncerteztetek? Melyikre vagy a legbüszkébb?

Jártunk Mexikóban, Európa szinte összes országában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban, játszottunk a nápolyi hercegnő születésnapi partyján, turnéztunk az Egyesült Arab Emirátusokban és szilveszteri műsort adtunk Monte Carlo Grand Casinojában. Ez mindegyik nagyon szép emlék. A legbüszkébbek talán a németországi nagy turnéinkra vagyunk.

Mennyi időt gyakoroltok naponta?

Koncertek idején szinte egész nap kézben kell, hogy legyen a hangszer. Mi ugyanis, ellentétben a zenekari tagokkal, mindent kotta nélkül játszunk. Bombabiztosan, hiba nélkül kell tudni mindent, ez nagyon sok időt és energiát igényel.

További terveitek?

A napokban fog megjelenni a Best of albumunk, ez négy lemez válogatása, de három új szám is szerepel rajta. Aztán rövidesen újult erővel állunk a közönség elé, merthogy Ildikó is és én is a kisbabánkkal vagyunk most otthon. Most regenerálódunk és úgy tervezzük, hogy ősszel újra színpadra állunk.


Dávid Ildikó

NÉVJEGY:
Született: 1977. október 9.
Csillagképe: Mérleg
Családi állapota: hajadon
KEDVENCÜNK KEDVENCEI:
könyv: Szerb Antal: Utas és holdvilág
film: Indul a bakterház
Zene: komolyzene, Mozart
Parfüm: Emporio Armani
Öltözködés: kényelmes, de nőies
Hobby: snowbord, természetjárás
Autó márka: Ferrari, Audi, BMW
Férfi ideál: amilyen a párom: sportoló értelmiségi