Az Öreg halász restaurálására gyűjtenek

Az Öreg halászt olyan nagy érdeklődés kíséri, és annyi helyen megfordult már, hogy a múzeum „utazó nagykövetének” nevezhetjük. A jelentős miskolci műgyűjtő, dr. Petró Sándor halálát követően, 1977-ben került a Herman Ottó Múzeum gondozásába, és azóta gyakorlatilag folyamatosan kiállításon látható. Az ország szinte valamennyi nagyvárosában kiállították már, külföldön pedig olyan világvárosokban szerepelt, mint London, Miami, San Diego, Stockholm, Rotterdam és München.

A kép az életmű kiemelkedő darabja, azon kevés festmények egyike, melyen az emberábrázolás dominál. Bár kisebb méretű a főművekhez képest, témáját és belső dimenzióját tekintve az Öreg halász mégis ugyanolyan nagyszabású motívum, mint a híres cédrusok vagy Baalbek romjai. Különleges abból a szempontból is, hogy Csontváry legtöbb művétől eltérően kifejezetten borús és félelmetes hangulatú kép. Rejtélyesnek mondják, mert miközben nyugtalanságot ébreszt, ellenáll a megfejtésnek. Történetileg csupán annyi állítható róla – amire a környező tájból lehet következtetni –, hogy Nápoly környéki utazása során készíthet-te a festő, 1901-02 körül, és hogy soha nem állította ki életében. Ám amilyen titokzatos, olyan nyilvánvaló is e kép mibenléte, hisz úgyszólván elég csak egyszer megpillantanunk, hogy lenyűgöző erejét megérezve többé ne felejtsük el a vén halász tekintetét, aki mint egy időtlen, emberarcú, néma szikla áll a viharos tengerparton – a létezés annyira esszenciális szimbólumaként, hogy aligha lehet szavakkal közeledni hozzá.

Noha ez az egyedülálló festmény jelen állapotában is teljes erejű művészeti élményt nyújt, a hosszú távú megőrzés biztosítása érdekében halaszhatatlanná vált a restaurálása. A feladatra kiválasztott szakember, Dicső Ágnes restaurátor előzetes felmérése arra mutat rá, hogy az elöregedett hordozóvászon rossz állapota miatt a festékrétegek meggyengültek, és minden mozgatáskor könnyen megsérülhetnek. Erről tanúskodnak a kép teljes felületén látható vízszintes irányú mély repedések. Így a beavatkozás célja elsősorban az eredeti vászon és vele együtt a festékrétegek megerősítése, de a restaurálás minden olyan műveletre kiter-jed majd – beleértve a tisztítási folyamatot is –, melynek várható eredményeként helyreáll a festmény eredeti szín- és formavilágához közeli állapot.

A fontos nemzeti műkincset érintő feladat meglehetősen összetett, nagy körültekintést és tudást igényel. Költsége ennél fogva igen magas, és meghaladja a múzeum pénzügyi kereteit. Az intézmény vezetősége ezért úgy határozott, hogy gyűjtést kezdeményez a pénzügyi fedezet hiányzó részének előteremtésére. A munkát jelentős összeggel támogatja a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a múzeum is elkülönít erre a célra egy összeget. Szeretnénk most a nagyközönség figyelmébe ajánlani e kezdeményezést, remélve, hogy minél több támogatóra talál. A festmény 2017. március 31-ig, a gyűjtési akció zárónapjáig látható a képtárban, a több mint fél évig tartó restaurálást követően várhatóan késő ősszel érkezik vissza Miskolcra. Bővebb információ a múzeum honlapján: www.hermuz.hu