Emlékezzünk szeretteinkre

2016. október 31. (hétfő) 18:34

Már sokan feldíszítették szeretteik sírját, sok szép virág borítja a hantokat, s már égnek az emlékezés fényei. Mint Fekete István írta: Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Emlékezzünk méltósággal, tisztelettel elhunyt szeretteinkre, barátainkra.

[0_960] temeto.JPG

A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila õszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.

Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Elõtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.

E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az õsi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.

E kicsi hant elõtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetõkbe
S az õszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye.