Hagyományok május 1. körül - Anyák napja története

El lehet képzelni, jó hangulat alakulhatott ki, mert - ugye - két majdnem teljes éjszaka és közötte egy egész napon át várakoztak. Ez elég idő arra (is), hogy jól kibeszéljék a május hajnalára vonatkozó teendőket, merthogy május havának első órái már az erdőben találták a fiúkat, ahonnan a kiszemelt és „ellopott” hajnalfát nótaszó mellett állították fel a lányos porták kapujánál.

Kedvesemnek háza előtt
Az éjszaka magas fa nőtt
Gyenge szellő lágy szárnyain
Piros kendő leng ágain…

… Hangzott sokfelé a legismertebb köszöntő. A májusfa állítása felért a legszebb szerelmi vallomással, a falu népe kíváncsian méregette reggel, melyik lány háza előtt magaslik az „égifa,” amelyet – helyenként - a nap névadójáról, Szent Jakab apostolról, jakabfának is neveztek. A májusfa nem csak a tavaszi örömnek, a fiatalság ébredező szerelmének volt a kifejezése, bajelhárító hiedelmek is kötődtek hozzá. Főképpen a székelyeknél dugtak zöld hársfaágat olyan ház elé, amelyben valaki betegeskedett. Majd a fa héját megfőzték, a felét megitatták a beteggel, a másik felét pedig a patakba öntötték, hogy annak vize magával sodorja a bajt.

Május elsejét, a tavaszi virágzás és zsendülés örömünnepét éppúgy megtaláljuk a primitív, pogány népeknél, mint a nagyvárosi emberek között. A föld termékenységének istennője a rómaiaknál a hónap névadója Maia volt, így az első napot neki szentelték. Az ünnep a germánok természetkultuszának is megfelelt, amit a XIX. század szociáldemokrata irányzata igyekezett kisajátítani a szervezett munkásság számára. A politika azután a nap népi és polgári hagyományainak az erőteljes sorvadását hozta. Ezt kívánta ellensúlyozni XII. Pius pápa, aki május elsejét Munkás Szent József mellékünnepévé avatta. Szó mi szó, legyen politika, legyen vallás, a májusfa állításának tradíciója még sok helyen él, olyan hagyomány ez, ami nem halt ki dédapáink egyéb szokásai közül. Sőt, egyre erőteljesebbé vált - az utóbbi időben.

Az Anyák napja története

Kevés olyan szívmelengető ünnep van, mint az anyák napja. Ekkor köszöntjük édesanyáinkat, megköszönve nekik mindazt a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoztak bennünket.

Az anyák tiszteletére először az ősi Görögországban tartottak ünnepségeket, tavaszonként. Kegyelettel adóztak az istenek anyja, Rhea előtt. A XVII. Századi Angliában az édesanyákat az Anya-vasárnapon köszöntötték, mely a nagyböjt negyedik hétvégéjére esett. Az Egyesült Államokban Julia Ward Howe vetette fel az Anyák napja gondolatát 1872-ben. Úgy vélte, hogy ezt az ünnepet a béke jegyében lehetne tölteni. Az Anyák napja hivatalos megtartásának véghezvitelét a Philadelphiában élő Anna Jarvisnak tulajdonítják, édesanyjára való megemlékezésnek szánta, aki 1905-ben hunyt el, és aki a XIX. század végén megpróbálta létrehozni az Anyák barátságának napját, amivel a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elősegíteni. Két évvel anyja halála után Jarvis tartott egy, az elhunyt tiszteletére szóló ceremóniát, ami annyira megindította, hogy elkezdett egy kampányt, amelyben az anyák tiszteletére szánt hivatalos hétvégét kívánta kineveztetni. Elsőként 1910-ben, Nyugat-Virginia államban ünnepelték az Anyák napját, egy évvel később már szinte minden állam jegyezte. 1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május második vasárnapján fogják tartani.
Ám Jarvis sikere nemsokára a visszájára fordult. 1923-ban keresetet nyújtott be, hogy állítsák le az Anyák napi fesztivált, ugyanis felbőszítette az elüzletiesedés, mert az egyik, háborús anyákkal tartott összejövetelen az asszonyok fehér szegfűt árultak, hogy így gyűjtsenek pénzt. Nem ezt akartam – mondta Jarvis, aki egyébként a fehér szegfűt választotta az anyák szimbólumának. - A szép érzelmek napját akartam létrehozni, nem pedig a haszonszerzést. Jarvis asszony 1948-ban, teljesen visszás helyzetbe kerülve, 84 évesen halt meg. Gyermeke soha nem született, mert egész életét arra áldozta, hogy megakadályozza az általa alapított ünnep üzletté válását. Halála előtt úgy nyilatkozott - sajnálja, hogy valaha is belefogott az Anyák napja létrehozásába. Ennek ellenére őt tekintették az „Anyák napja anyjának”. Hála neki, évente egyszer szerte a világon megemlékeznek az édesanyákról.

Lépjünk egyet…

Május másodika az uborkavetés ideje, negyedikén ünneplik a tűzzel dolgozók (kéményseprők, kovácsok, pékek) és a tűzoltók - patrónusának, Szent Flóriánnak a napját, amihez megint csak sok hiedelem fűződik. A szentről annyit kell tudni, hogy a mai Ausztria területén látta meg a napvilágot, eleinte a rómaiakat szolgálta. A keresztényüldöző császár, Diocletianus uralkodása alatt tért át az új hitre, ezért mártírhalált szenvedett 304-ben, malomkővel a nyakán az Enns folyóba fojtották. Máig fennmaradt kultuszát az a legenda alapozta meg, hogy imádságával mentett meg egy égő házat - lakóival együtt. Nálunk a középkor végén terjedt el a tisztelete, szobrait köztereken és tűzfalakban helyezték el. Ezen a napon a kovácsok nem patkoltak, a háziasszonyok nem sütöttek kenyeret. Sok helyen ezt a napot tartották a legalkalmasabbnak a kukorica vetésére.

A népi kalendárium fontos napja május hatodika, Babavető János napja. A bibliai János evangélista forró olajba vettetésének és sértetlen megmenekülésének egyházi emlékét őrzi, egyes tájegységeken a gazdasszonyok ezt a napot választották a hüvelyesek, különösen a bab vetéséhez, hogy a kikelő növényt már ne veszélyeztessék a fagyok.

- SfL -