Kérdés-felelet

A makacs élet zöldjét, vagy a kifekélyesedett föld mocskos sebét? S ha rossz előjelek gyülekeznek a saját, vagy a közösségi létben, akkor megvakul, vagy inkább felnyílik a szem? Az esélytelenek nyugalma száll meg, vagy a lehetőségek közti választás válik kényszeres görccsé?

Ember tervez… És jól pofára esik? Kinek a végzése ez? Jöhet ilyenkor nem észnélküli, hanem gondosan felépített csakazértis?

Mi is a karácsony az (év)vég vagy -fordulat előtt? Terápiás segédeszköz, amit érdemes gyógyszerként előszedni a nagymama komódjából – ha azt is ki nem dobtuk már rég? S ha egyszer megtapasztaljuk, hogy nem placebo az, amit ekkor ünnepelünk, megváltozhat-e a közérzetünk, a közösségi életünk?!

De mi van, ha mindent elveszítünk a születésnap lényegéből, s csupán mások (pontosan nem tudni kik) által irányított módon dizájn elemekkel tömködjük ki a hiányt? Hamis karácsonyt lehet-e őszintén ünnepelni?

Ismerjük jól a karácsonyi történetet. Hisz minden ellenkező győzködések ellenére keresztyén kultúrájú Európában élünk. Egy gyermek született… (Hm. Nem is olyan nagy dolog, sok-sok milliárdszor megesett már az ilyesmi az emberiség történetében… Vagy mégis: nagyon nagy dolog, hisz minden ember külön világ…) Egy gyermek született, úgy kétezer éve, átharcolta magát a szülőcsatornán, kicsi volt és törékeny, felsírt e hideg, gravitációval súlyosított világban, s elindult az eleve elrendelt útján. Felnőtt lett, az ő fogában is szaporodott az idegen anyag, s harminchárom évesen megváltotta a világot.

S azóta sok millióan megtapasztalták – mi is megtapasztalhatjuk –, hogy általa új értelmet nyer minden életszakaszvég és -forduló.