Krisztusi zöld út – teremtésvédelem haladóknak

- Magyarországon tekintélyes lépés volt, hogy a püspöki konferencia kiadta a Felelősségünk a teremtett világért című levelét. Az ilyen dokumentumok nagy tekintéllyel bírnak. S ez a „szellemi muníció” az új hitoktatási anyagokba is bekerült.

- Tehát lassan tudatosul, hogy a keresztény embereknek ez ügyben konkrét teendőink is vannak…

- Igen, a mi felelősségünk különösen nagy. Szerintem a keresztény ember magatartását e kérdésekkel kapcsolatban az anyagi világhoz, annak a javaihoz és egyáltalán a léthez; a teremtő Istenhez való hozzáállása határozza meg. A keresztény ember nem lehet anyagközpontú gondolkodású, nem élhet az élvezeteknek, nem lehet olyan, akit a fogyasztói kultúra teljesen irányítása alá vesz. Az igazi problémák, amennyire látom, abból adódnak, hogy a világon mammonimádat, hatalomvágy, élvhajhászat, mértéktelenség uralkodik.

- Ha nem így lenne, esetleg nem lennének környezeti problémák sem?

- Az az ember, aki Isten törvényei szerint rendezi az életét, alapvetően békében él az embertársaival és a teremtett világgal is, ha úgy tetszik, „környezettudatos”. A keresztények tevékenysége az Isten teremtő munkájának a folytatása. Egyfajta munkatársai lennénk az Istennek: ,,Műveld és őrizd meg a kertet!”, kaptuk a parancsot… Érdekes, hogy például a monasztikus közösségek, szerzetesrendek és a köréjük szerveződött civil élet már évezreddel korábban gyakorlatilag megvalósította azt, amit ma önfenntartó rendszerként (ökofalvak) próbálnak újra létrehozni. Élhető és szép épített és természeti környezetet alakítottak ki, melyeknek ma is csodájára járunk… Mai világunknak nem az erőforrások vagy az energiaválság a problémája, hanem a bűn. Nem lehet egy önzésre berendezkedett társadalmi rendszert környezetkímélővé tenni. Hiába gyűjtjük válogatva a hulladékot, és gondoskodunk akár egészen jól az újrahasznosításról, ha a pazarlást nem szüntetjük meg, és nem teszünk hathatósan az igazságosságért.

- Vagyis amit megoldásnak gondolunk, az korántsem az?!

- Igen! Mi nem pusztán környezetvédők akarunk lenni, hanem Isten dicsőségét igyekszünk szolgálni a Földön. Ha az egyház erkölcsisége, tanítása szerint alakítjuk ki a társadalmi és gazdasági életet, máris látható lesz, hogy például a helyi parasztság biztos megélhetését meg kell védeni, vagyis nem hozhatunk be külföldi árut saját termelőink kárára. Így szükségtelenné válik megannyi költséges, környezetszennyező szállítás, mert a munkahelyek és a környezet megóvása érdekében sem fogunk a világ másik „sarkából” olyan árukat hozni, amelyeket itthon is kiváló minőségben megtermelhetünk. Az egyház olyan nélkülözhetetlen és mély, az Isten és az ember alapvető viszonyából következő alapot tud nyújtani a környezeti problémákról való gondolkodáshoz, amelyet a „zöld mozgalom” önmagában nem képes.

- Ön szerint tehát a „krisztusi út” vezethet e probléma megoldásához is?

- Izgalmas dolog felfedezni, hogy ha krisztusi módon élünk, világnézetünk alapvetően szépen, lassan a helyünkre tesz minket. Ha életre kel bennünk a hit és a kegyelem, ez azt is jelenti, hogy olyan életet kezdünk kialakítani, amiben másoknak is helye van. Ez az a terep, ahol én látom a keresztényi mondandót. Hiszen csak mi beszélünk arról, hogy az ember bűnös, megváltásra szoruló teremtmény. A világnak van kezdete, van értelme, van célja, vannak törvényei, van egy teljes mértékben fölötte álló, Betlehemben közénk született Istene. Az Isten megtartja ezt a világot, gondviselő. A kinyilatkoztatásból azt is tudjuk, hogy nekünk, embereknek kitüntetett helyünk van. Mi nem „csak úgy” vagyunk a természet részei, mint a fűszál vagy a kiscica, hanem meghívást kaptunk az örök életre, erkölcsi lények lettünk, s egy napon az Úr színe előtt elszámolunk életünkről. Ennek tudatában pedig kezünkben tartjuk a megoldás kulcsát: s ez a megalapozott felelősség. Ha pusztán csak élünk, és aztán meghalunk, ha nincs lélek, nincs Isten, nincs jó és rossz, akkor viszont teljesen szubjektívvá válik minden, nincs miről beszélni. Az a jó, ami nekem éppen megfelel! Csakhogy, ez az ördög törvénye!

DK