Táncos lábak, ízes beszéd a Hernád-völgyében

A kétnapos rendezvény másnapján pedig mesemondás kategóriában álltak színpadra a környékbeli diákok, hogy a régi, népi nyelvet megidéző, ízes beszédükkel bizonyítsák előadói tehetségüket.

Pénteken és szombaton Hernádszentandrás a népművészet fellegvárárá vált,  hiszen csaknem 130 környékbeli diák érzett kedvet ahhoz, hogy megidézze a nép - különösen a magyar nép-  táncát, mese-és hiedelemvilágát. Az immár kilencedik alkalommal megrendezett tehetségkutató fesztivál első napján a Kárpát-medence majd minden ismert tánctípusát bemutatták az általános iskolás gyermekek, akik hol szólóban, hol párosban ropták. A település zsúfolásig telt művelődési házában láthattunk pattogós ritmusú csárdásokat, verbunkost, a pásztortáncok számos verzióját, köztük botolókat, karikázókat.

A Tisza vidékének jellegzetes tánctípusai mellett dunántúli, alföldi, palóc, valamint csángó és kalotaszegi táncmotívumokat jártak az általános iskolás fiúk és lányok, akiknek öt perc állt rendelkezésükre ahhoz, hogy tehetségükről meggyőzzék a szigorú zsűritagokat. A Hernád-völgye táncos lábú diákjainak olyan szaktekintélyek adtak tanácsokat, mint Várkonyi Zoltán balettművész, Csonka Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház művésze, Marschalkó Edit művészeti menedzser, valamint az ismert színész-műsorvezető, Novák Péter. 

Míg pénteken a magyar nép tánckultúrája, addig szombaton ismert mesehősei, narratívái elevenedtek meg a színpadon. A kétnapos rendezvény másnapján sem kellett nagyítóval keresgélni a tehetségeket, amikor is mesemondás kategóriában álltak színpadra a környékbeli diákok, hogy a régi népi nyelvet megidéző, ízes beszédükkel elkápráztassák a közönséget. Meglehetősen különleges világba pottyantak mindazok, akik szombat reggel átlépték Hernádszentandrás művelődési házának küszöbét. A Hernád- völgyében hihetetlennek tűnő dolgok történtek meg aznap, amiről a környékbeli falvak lakói még bizonyára sokáig fognak mesélni. Lehetett itt hallani például nyulakról, méghozzá nem is akármilyenekről, olyasféle ravasz fajtákról, amelyeknek "fél méter is volt egy foga", s képesek voltak csúffá tenni a kerek erdő legveszedelmesebb lakóit, de még a vadászt is. Szóltak a mesemondók igen szemrevaló lányokról, akiknek mégsem akadt kérőjük, mert azok olyan selypítve beszéltek, amint megszólaltak, "a legény csak nézett széjjel, s úgy elment, hogy még a kávét se várta meg."
 
Zelk Zoltán rímbe szedett meséi mellett Móricz Zsigmond és Móra Ferenc verses történetei közül is elhangzott egynéhány, de túlnyomórészt a népmesék birodalmának hősei költöztek az aprócska falu színpadára. A hét és tizennégy év közötti, szárnyaikat próbálgató előadóművészek javarészt ismert magyar íróktól és gyűjtőktől hoztak narratívákat; tündérmesék, állatmesék, gúnymesék, csalimesék szereplői elevenedtek meg Benedek Elek, Illyés Gyula, Kriza János munkásságának köszönhetően az alig négyszáz fős falu kulturális központjában.

A szakmai zsűri tagjai között olyan írástudók és beszédművelők szerepeltek, mint Ilyés Szabó Anna székelyföldi mesemondó, Seres Ildikó színművész, Kégl Ildikó újságíró és Vaszilyné Veres Hajnalka középiskolai tanár, akik hasznos észrevételekkel látták el a lelkes és tehetséges kisiskolásokat. Egybehangzó véleménye volt a zsűrinek, hogy rendkívül színvonalas versenynek adott helyet Hernádszentandrás, ahol sok-sok csiszolatlan gyémánt között igazi őstehetségek is megjelentek. "Egynéhányan olyan ízesen, átéléssel adták elő történeteiket, hogy azt a híres, nagy mesemondók is megirigyelhették volna." Vizsoly, Ináncs, Pere, Szikszó, Encs, Baktakék, Homrogd, Onga, Forró, Csobád, no és a rendező település, Hernádszentandrás diákjai tehát elismerésekkel, jótanácsokkal, építő jellegű kritikákkal, a legügyesebbek pedig szép mesekönyvekkel térhettek haza szülőfalujukba, szombat este. 

A Hernádszentandrás önkormányzata, valamint az Összefogás Hernádszentandrásért Alapítvány által szervezett tehetségkutató fesztivál nem pusztán egy verseny, a rendezvény jóval túlmutat önmagán. Példaértékű kistérségi összefogás ez, mely megoldási mintát kínál arra, hogyan lehet jövőképet mutatni olyan diákoknak, akik szegényes infrastruktúrájú, hátrányos helyzetű településeken élnek, s tehetségük kibontakozását olykor kizárólag földrajzi hovatartozásuk korlátozza.