Drágább az élet, nyakunkon az infláció

 – ez vár a hazai háztartásokra 2008-ban, miközben a nyugdíjak és a bérek emelése legfeljebb a szintentartásra lesz elég. A közgazdász azt mondja, a mostani áremelési hullám következtében kialakuló infláció a „szegények adója”, a politológus szerint latinamerikanizálódunk. Egy biztos: idén januártól még drágább az életünk.

Átlagosan 9,8 százalékkal kell többet fizetni a lakossági fogyasztóknak az áramért januártól, a közintézményeknél 15-20 százalék közötti lesz az áremelkedés, a vállalkozások számára pedig 15-30 százalékkal magasabb az áram ára, mint 2007-ben. A gáz ára 5 százalékkal emelkedik január elsejétől, de 2008 folyamán további emelések lesznek. A gáz árának emelkedésével párhuzamosan növekedni fog a távfűtés ára is, hiszen a hőközpontok a fogyasztókra terhelik majd a növekvő költségeket. Drágulnak a postai szolgáltatások, átlagosan 6,9 százalékkal. Nem emelkedik viszont az autóbusz- és vonatjegyek, illetve bérletek ára a helyközi közlekedésben, és nem nő az autópálya-használat díja sem januártól. A gyógyszerek közül 405 – főként vérnyomáscsökkentő és depresszió elleni készítmény – olcsóbb januártól, míg a tej, a kenyér és a hús ára is majdnem az infláció kétszeresével emelkedik. Év végén több volt a vevő, de a hentesek januártól visszaeső forgalomra számítanak. A nyugdíjak januártól 5 százalékkal, azaz a várható inflációval emelkednek, de az infláció magasabb is lehet a vártnál, volt már rá példa nem egyszer. A közszolgák is csak a pénzromlással megegyező béremelésre számíthatnak. Ez a szintentartásra lehet elég, de ha év közben megugrik az infláció, akkor 2008-ban is csökkenő reálbérekkel kell számolniuk.

Latin-Amerika a kertek alatt

A rendszerváltáskor megcélzott európai jóléti államok helyett Latin-Amerikához közeledünk. A kevés gazdag egyre gazdagabb, a sok szegény pedig egyre szegényebb lesz. Az újabb áremelések társadalmi hatásairól Boros Bánk Levente politológussal beszélgettünk. A szakértő szerint az áremelkedések politikai szempontból nem tesznek jót a kormánypártoknak, ugyanis – további – népszerűségvesztéshez vezethetnek. Ettől azonban fontosabb dolgokról is szó van a politológus szerint. „A rendszerváltás eredményeit nyögjük. Ez egy 17 éves történet, két részre szakad a társadalom: nyertesekre és vesztesekre. Kialakult egy szűk, gazdasági, politikai elit. Ugyanakkor egyre nagyobb tömegek szakadnak le, ahelyett, hogy erős középosztály termelődne ki. A megszorítások, amelyek 2006 végén kezdődtek, csak rontottak a helyzeten” – vélekedett a kormány tevékenységéről. „A rendszerváltás idején a Nyugat-Európai jóléti államot akartuk másolni. Erről szólt a politikai konszenzus. A kormány 2006-tól elmozdult ettől, és önkényesen próbálja átalakítani a rendszert. Nyugat-Európából megmaradtak a magas adók, közben az amerikai neokonzervatív filozófia alapján csökkentik az állami szolgáltatásokat. Mind a két rendszerből a legrosszabbakat választották” – mondta Boros Bánk Levente, aki egyetértett felvetésünkkel, miszerint latinamerikanizálódik a magyar társadalom. A kormány tevékenységét némi gondolkodás után egy szóval jellemezte: autoriter (tekintélyuralmon alapuló). „Azt hiszem, ezért nem haragudhatnak meg” – tette hozzá.

A szegények adója

A közgazdász szerint az energia- és élelmiszerárak emelkedésének legnagyobb vesztesei a szegények. Az államkasszába ugyan több pénz folyik be a növekvő infláció miatt, de a szakember szerint a gazdaságnak sem tesz jót a pénz értéktelenedése. „Úgy gondolom, az infláció, mint olyan sem a gazdaságnak, sem az embereknek nem jó. Ahogy mondani szokták, az infláció a szegények adója. Vagyis miután elsősorban az energia- és az élelmiszerárak emelkednek, ez leginkább az említett társadalmi réteget érinti, őket lehetetleníti el” – fogalmazta meg az újabb árrobbanással kapcsolatos véleményét Szitárcsik Anna közgazdász. „Az energiadrágulásában nemzetközi trendek is szerepet játszanak. Az olaj nemzetközi piaci ára augusztusban még 60-70 dolláron mozgott, december végére, január elejére pedig elérte a lélektani 100 dolláros határt. Az első negyedévben pedig biztos, hogy ezen a magas szinten marad. A drága üzemanyag pedig begyűrűzik majd Magyarországra, mivel rendkívül nyitott hazánk gazdasága.” Ami a villamosenergia árának 9,6 százalékos emelkedését illeti – a szakember elmondta – ebben nagy szerepe van a piac liberalizálásának. Jelenleg ugyanis nem kínálati, hanem keresleti piacról beszélhetünk, mivel bizonyos erőműveket leállítottak Európában. Az említett 9,6 százalék egyébként is csak a lakossági fogyasztást érinti, a vállalkozások esetében – beszerzési lehetőségtől függően – 30-40 százalékos, az intézményeknél pedig 20 százalék körüli lesz a drágulás. Ez pedig év közben megállíthatatlanul begyűrűzik a gazdaságba. Akárcsak a benzin és a gáz árának emelkedése, amely megjelenik még az élelmiszerárakban is” – hívta fel a figyelmet a ’80-as évek óta jól ismert nemzetközi hatásokra a közgazdász. A közgazdász azt is megemlítette, hogy az élelmiszer drágulásánál a tavalyi gyenge mezőgazdasági termés is szerepet játszik. Az új termésig várhatóan nem változik a jelenlegi tendencia. Azt pedig mi, fogyasztók tehetjük hozzá, hogy bőséges termést kívánunk a gazdálkodóknak, már csak jól felfogott, önös érdekből is, hiszen még egy gyenge év, és az élelmiszerárak határa a csillagos ég…

„Enni azért csak kell...”

Az élelmiszerek drágultak a legnagyobb mértékben az elmúlt évben, és úgy tűnik, hogy ez a tendencia az idén is folytatódik. A lapunknak nyilatkozó kiskereskedő azt mondta: nagyjából ugyanannyi élelmiszert ad el, mint az emelések előtt, persze enni azért csak kell... „A kenyér ára szép csendesen araszolgat felfelé már jó ideje. Jelenleg 250 forintért adom a kilós szeleteltet, de a szállítókkal folytatott tárgyalásokból az látszik, hogy a 10 százalékos emelkedés nem kerülhető el. Vagyis hamarosan 275 forint lesz a mindennapi” – kezdte az árváltozások ismertetését a legfontosabbal Szász József, aki Miskolcon, a Középszeren üzemeltet egy kis „garázsboltot” fiával. „A tejtermékek árát tavaly szép óvatosan háromszor is megemelték. Az idén már megint drágábban hozták, mintegy 10 százalékot tettek rá. A húsáruknál is 10 százalék a plusz. Az olaj ára – itt most csak az étolajról beszélek – meredeken emelkedett, mintegy 35 százalékkal drágult, s ennek ellenére heteken át alig lehetett kapni. A cukor szintén ősszel drágult, de kisebb mértékben” – sorolta az alapvető élelmiszerek árváltozását a boltos. Egy jó hír a füstölőknek, a dohánytermékek ára változatlan, legalábbis még egy ideig. Szász úr tapasztalata szerint ugyanis a zárjegyes termékek (cigaretta, szesz) árát általában márciusban változtatják. Persze sosem lefelé… A „folyékony kenyér” kedvelői is elégedettek lehetnek: „A sör árának emelését nem tervezik a szállítók, sőt, lehet, hogy olcsóbb lesz, ha sikerül a nagykereskedőt kihagyva, közvetlenül a termelőtől beszerezni az italt”– árulta el remélt csökkenés okát. Kiskereskedő kollégáihoz hasonlóan Szász József is keserűen kommentálta a hipermarketek elszaporodását. Mint mondta, nem elég, hogy ezek a láncok dömpingáron jutnak hozzá az áruhoz, ráadásul még (adó)kedvezményeket is kapnak. És mivel tőkeerősek megengedhetik maguknak az állandó akciókat, egyes termékek esetében a jelentősebb árengedményeket, amivel magukhoz csábítják a vevőket. Ami pedig a saját boltját illeti, van egy törzsvevőköre a lakótelepen élőkből, és néha azért mások is „beesnek”. „Az emberek nagyjából ugyanannyit vásárolnak, mint az áremelkedési hullám előtt” – tudtuk meg, persze máris hozzátette: ez nem csoda, hiszen enni azért csak kell...

Olvasóink az áremelésről

Bajzát Gáborné: A gyerekes, több gyerekes családokat, de az egyedül élő nyugdíjasokat is érzékenyen érinti a drágulás. A közüzemi számlákat, a rezsit, a hiteltörlesztést ki kell fizetni, és az asztalra is kerülnie kell valaminek. Az utóbbi időben pedig emelkedik az élelmiszerek ára. Pedig ez a mindennapi szükséglet. A tej, a kenyér, a gyümölcs, vagy a hús ára lassan az egekbe szökik. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit vesz magára a szülő és gyereke.

Dr. Szabó Irén: Egyelőre nem érzékeltem annyira az áremelkedés hatását, igaz a boltban a kasszánál többet kell fizetni. Az emberek egy része, akik munkahellyel rendelkeznek, még többet dolgoznak. Ha azonban a keresetkiegészítés nem elég, sokszor hitelt vesznek fel, ami adósságcsapdához vezethet. Kevés ma már vidéken is az a porta, ahol tyúk, sertés található, és a kertben megteremne a burgonya vagy zöldség. Ezért a drágulást a vidéken élők sem tudják kompenzálni úgy, mint amikor az udvaron volt szárnyas, vagy tejet adó tehén.

Stumpf Gábor: Egyértelműen nehezebb lesz az élet az idén. Ennek nem csak a jelei láthatók az újév első napjaiban, hanem már most tapasztalható az életszínvonal további csökkenését eredményező drágulás, és az infláció. Nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerülnek az átlagjövedelemmel, és az annál is kevesebb havi bevétellel rendelkezők. Nem beszélve az egészségügyben érzékelhető problémákról, ami immár konkrétan a bőrünkre megy. Ha az egyszerű ember megbetegszik, nincs pénze vizitdíjra, gyógyszerre, a kórházi ellátás kifizetésére sem...