Bepárásodtak a székely szemek

A hivatalos procedúra után elmondták lapunk érdeklődésére, hogy – bár nem szeretnék és nem akarják elhagyni szülőföldjüket – Szerencs volna számukra az a hely, ahol még el tudnák képzelni életüket. Nagy Zsigmond hatalmas lehetőségként titulálta a Kormány ebben az irányban történt döntését, mint azt megjegyezte, a honosítási kérelem számára annyira természetes lépés volt, hogy nem lehetnek kérdések a miértek. – Mintegy négyszáz évre tudom visszavezetni magyarságom családfáját csakúgy, mint a családom másik ága, nagyapám egyik testvére például Somogyban volt állatorvos, talán egy alkalommal járt Erdélyben. Nincs mit magyarázni, magyar vagyok – mondta székelyekre jellemző egyszerűséggel Nagy Zsigmond. Csíki Sándor négy gyermek édesapja, Nyárádszereda elöljáróságának képviselője, a helyi Bocskai István Gimnázium tanára hozzátette, két adósságot törlesztett a kérelem beadásával. – Anyai ágon Makkai Zsigmond szépapám honatya volt a Magyar Parlamentben száz évvel ezelőtt, a székelységet képviselte. Egyrészt kötelez a múltja, másrészt apai nagyapám, aki szintén a Csíki Sándor nevet viselte, magyar katonaként esett orosz hadifogságba – vérét adta a magyar hazáért. Úgy érzem, egyfajta kötelezettséget teljesítettem az ősök emléke kapcsán. Mi nem kérjük, hanem visszakérjük a magyar állampolgárságot, mert azt jogtalanul veszítettük el egykor – hangsúlyozta Csíki Sándor. – Ha minden jól megy, augusztus 20-tól része lehetek a nemzetnek – mondta, miközben szemeinek sarkaiban megjelent egy-egy apró gyémánt.

- SfL -