HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
élet-helyzet

Mi lesz velünk a karantén után?

2020. március 25. (szerda) 13:23
 

Otthon maradok. Nem puszilom meg a szüleimet. Nem ülök be a barátaimmal egy kávézóba beszélgetni. Nem is találkozom a barátaimmal. Csak akkor megyek ki a házból, ha boltba, vagy gyógyszertárba kell mennem. De mi lesz velünk a karantén után? Most már mindig 1-2 méteres távolságot fogok tartani a boltban az előttem állótól? Mostantól lépten-nyomon kézfertőtlenítőzni fogok? Már sosem fogom magam biztonságban érezni az utcán? – Pócsi Orsolya klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

#maradjotthon – a felhívás, mely megannyi fórumon ömlik ránk. Mi pedig, betartva a kormány javaslatait, így is teszünk: otthon maradunk, home office-ban dolgozunk, nem találkozunk a barátainkkal, a szüleinknek csak beadjuk a kerítésen a vásárolt élelmiszert, és csak akkor mozdulunk ki a házból, ha valóban szükséges. Milyen hatásai lesznek ennek az időszaknak a társas kapcsolatainkra?

Pócsi Orsolya: Biztos, hogy be fognak épülni olyan szokások az életünkbe, amiket most veszünk magunkra. Legyenek ezek akár kényszeres rituálék, amivel most tisztálkodunk, vagy ahogy levesszük a cipőnket és hipóba áztatjuk. Ami biztos, hogy ilyen stresszes környezetben a legfontosabbak az emberi, támogató kapcsolataink, amiben most hiányt szenvedünk, mert a másik lett a veszélyforrás, kvázi távolságot kell tartani. Pedig evolúciósan ilyenkor az összebújást keressük, az érintést, a megnyugtatást, és most épp ez akaszt meg minket. De ezt persze mind a saját védelmünk érdekében tesszük. Ez a viselkedés most adaptív, és majd később tudatosan el kell hagynunk, amikor a veszély elmúlik.

Jelenleg mindent katasztrofizálunk, vagyis a legnegatívabb előrejelzéseket tartjuk valószínűnek, és a legrosszabb bekövetkezését a legreálisabbnak: például azt, hogy mindenki el fogja kapni a vírust. Átkeretezésre lenne szükségünk; arra, hogy a tények és statisztikák alapján mérjük fel a reális esélyeket, és úgy gondoljuk végig, mi a legvalószínűbb, ami történhet. Például, hogy sokan elkapják a vírust, de a legtöbben nem betegednek meg nagyon. Illetve dolgozzunk ki aktív megküzdési stratégiákat, arra, hogy mit tehetek; például kerülöm a tömegrendezvényeket, rendszeresen kezet mosok, és mindent megteszek a kockázatok csökkentéséért.

Ilyenkor a pozitív torzítások sem segítenek minket, mert arra késztethetnek, hogy a reális veszélyt is figyelmen kívül hagyjuk, a kockázati tényezőket elbagatellizáljuk, és ne tartsuk be a szükséges óvintézkedéseket. Ennek ugyanúgy veszélyes következményei lehetnek, mint a pániknak, ezért itt is fontos a helyzet reális megítélése. Átkeretezés: fókuszáljunk az ellenérvekre, előnyökre, lehetséges pozitív hozadékokra (pl.: „a karantén segít, hogy másokat megóvjunk a fertőzéstől, van időnk az otthoni teendőkre”).

90791569_3252536448107203_4678876937777577984_n.jpg

Pócsi Orsolya: „Elég a mának a baja..., csak a mát éljük túl"

Kulcs Magazin: Amikor lemegyek a boltba, szinte látom az emberek szemében, ahogy fürkészik egymást, és szinte méregetik az 1-2 méteres távolságot egymás között. Ez a fajta távolságtartás később is megmaradhat az emberek között?

Pócsi Orsolya: Úgy gondolom, hogy nem. Ha el fog múlni a veszély, akkor az ember vissza fog rendeződni. Akkor pedig nagyon fontos lesz, hogy megtartsuk azokat az értékeket, amiket most megtalálunk magunkban. Ez a viselkedésünk, ami most kialakult, ez valóban adaptív, ami később maladaptív lesz, ezért erre figyelnünk kell. De szerintem győzni fog az ősi emberi ösztön.

Kulcs Magazin: Ugye nem kell attól tartanunk, hogy agorafóbiások leszünk a karantén végére?

Pócsi Orsolya: Attól függ… Ez azért egy óriási krízishelyzet az emberiségnek, ami nagyon megterhelő sok embernek, akinek amúgyis van bármilyen mentális betegsége, vagy ha az életében egyébként is jelen van a stressz. Akkor ez megtetézi a helyzetet, és a lelki immunrendszerünk csődöt mondhat. Nagyon fontos ezért, hogy figyeljünk a lelki védelmünkre is. Sokat segít az is, ha valakinek van egy hitrendszere, és az Istennel való kapcsolatát tudja mélyíteni.

Kulcs Magazin: Sokszor feszültség adódhat abból is, hogy egész nap össze vagyunk zárva a párunkkal/családunkkal. Hogy tudjuk megőrizni az egyensúlyt és megelőzni a veszekedéseket, vagy az esetleges szakítást?

Pócsi Orsolya: Mostanára már egy hete, 10 napja otthon vannak az emberek, úgyhogy biztos, hogy kialakítottak valamilyen napi rutint. Nagyon fontos, hogy legyen olyan időszak, amikor kifejezetten a gyerekeinkkel foglalkozunk, tanulunk vagy játszunk velük. Mert lássuk be, most azért a gyerekeink is megterhelnek minket, és nekik is nagyon nehéz, hogy a kortársaiktól elzárva, csak a felnőtt világban vannak. Mindenki a legjobb posztokat töltögeti fel a közösségi oldalakra, de azért van itt „sötét oldal” is, amit nem szeretünk mutogatni. Nagyon fontos, hogy szabad nem jól lenni! Minden anyukának, apukának, és gyereknek is megengedett, hogy rosszul viselje ezt a helyzetet – ekkor vonuljunk félre, foglalkozzunk csak magunkkal, dolgozzunk ezzel a rossz állapotunkkal, és ne tagadjuk le azt, hogy van ilyen is.

A világba vetett hitünk most egy kicsit megingott. Szeretjük azt hinni, hogy a világban rend van, és a világban biztonságban vagyunk. A házastársaknak pedig most ki lehet beszélni az eddig szőnyeg alá söpört konfliktusokat. De erre is egy bizonyos napszakot szánjunk, ehhez kijelölhetünk egy helyet is a lakásban, hogy ott beszélgetünk erről. De, ami fontos, hogy csak ott, és csak abba a helyzetbe hozzuk ezt elő. Ami nagyon fontos, hogy mindig elég a mának a baja, nem muszáj most előre tekinteni, csak a mát éljük túl.

(Muntyán Bernadett)

Vissza