HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESÉLETMÓDX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
színes

Egy kis megyetörténet (22. rész) – A mezőkeresztesi csata

2020. november 25. (szerda) 11:42
 

Megyénkhez két nagy, sorsdöntő csata kötődik, s mind a kettő Dél-Borsodban zajlott. Az 1241-es Muhi csatát mindenki ismeri, az 1596-os mezőkeresztesit viszont kevesen. A 15 éves háború legjelentősebb összecsapása két napi heves csatározás után török taktikai győzelemmel zárult.

Nagy diplomáciai erőfeszítések eredményeként a pápa támogatásával sikerült összehozni a Habsburgokat és az erdélyi fejedelmet a törökök ellen, amelyhez birodalmi német és spanyol támogatás is társult. Az 1591-1606-os háború legjelentősebb csatáját Mezőkeresztesnél vívták 1596 október 25-26-án.

Előzménye: a keresztény hadak elfoglalták Hatvan várás, a török pedig bevette Egert. A Miksa, osztrák főherceg és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem által vezetett, valójában Adolf Schwarzenberg marsall és az erdélyi Király Albert által irányított mintegy 60 ezres keresztény sereggel (nagy számú külföldi zsoldos és a lüneburgi és anhalti hercegek vezette segédhad, jelentős nehézlovassággal) érkezett Mezőkeresztesre, ahol sáncokkal megerősített terepen várták a III. Mehmet és Ibrahim pasa által vezetett török hadat, amely ugyancsak mintegy 60 ezer reguláris katonából és több tízezer portyázóból, jó részt tatár lovasokból és kisegítő személyzetből állt. Az előcsatározást a keresztények nyerték. A csata török támadással indult, elfoglalták a sáncokat és a tábort fenyegették, de a jól képzett európai zsoldossereg (köztük nagy számú német, vallon, cseh) visszaverte őket, s meghátráltak.

A szultán azt fontolgatta, hogy visszavonul, de meggyőzték, s másnap folytatódott a harc. Ekkor a keresztény sereg indított támadást, amely olyan sikeres volt, hogy bejutottak a török táborba, egészen a szultán sátráig jutottak. Ekkor azonban megbomlott  a rend, a fegyelem, a katonák elkezdték a fosztogatást. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy a török rendezze a sorait, a janicsárok ellentámadást indított és kiverték a keresztényeket, akik rendezetlenül menekültek vissza saját táborukba és az éjszaka folyamán a keresztények elvonultak. A töröknek nem volt ereje üldözésre, a kimerült seregük ugyancsak elvonult.  

A frissen elfoglalt Eger jó időre török kézen maradt. A csata mind a két oldalon jelentős, a korabeli jelentéseket forráskritikával kezelve is tízezres nagyságú veszteséget jelentett. A szultán győzedelmesen tért vissza Konstantinápolyba (ma Isztambul), ahol nagy ünnepléssel fogadták. A háborút végül a Bocskai István közvetítésével 1606-ban megkötött zsitvatoroki béke zárta le, amely a status quo alapján rögzítette a területfelosztást a két fél közt. Maradt Magyarország megosztottsága, Erdély kvázi függetlensége.

(Csontos László)

Vissza