HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESÉLETMÓDX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
színes

Egy kis megyetörténet (14. rész) – A szerencsi cukorgyár

2020. szeptember 25. (péntek) 14:53
 

Régen mézzel édesítették ételüket, italukat az emberek, aztán jött a nádcukor, amely rendkívül magas ára miatt csak a leggazdagabbaknak volt elérhető. A nagy áttörést a répacukor hozta meg. Magyarországon a XIX. század végén tucatnyi cukorgyár épült, köztük egy megyénkben, Szerencsen.

Hogyan lehet a semmiből ipart teremteni? Úgy, mint tették eleink. A magyar cukorrépa cukortartalma alacsonyabb volt, mint a monarchia más részén, ezért eleve versenyhátrányban voltak a termelők, gyártók. Mit tett erre a magyar kormány, Országgyűlés? Megalkotta a cukor adózásáról szóló 1888-as XXIII-as törvényt, amely alapjaiban változtatta meg a viszonyokat. Korábban a cukorrépát adóztatta az állam, ezt követően pedig a végterméket, a cukrot. Az exportált cukor után ráadásul adóvisszatérítést kapott a gyártó. Ezen túlmenően az állam kedvezményes kölcsönnel támogatta a cukorgyárak építését. S láss csodát, egymás után nőttek ki a földből a cukorgyárak! Magyarország cukorhatalom lett néhány év alatt.  

A Zemplén Megyei Gazdasági Egyesülés 1888 decemberében felvetette, hogy építsenek egy cukorgyárat. Sátoraljaújhely, Nagymihály, Tiszalúc és Szerencs versenyéből utóbbi lett a befutó. 1889 elején Szerencsen és Botfalun (Erdély) építendő cukorgyár menedzselésére létrehozták a Magyar Cukoripari Rt-t. A szerencsi fióktelep építése áprilisban kezdődött és december 10-én már meg is indult a termelés! Megsüvegelendő építési teljesítmény. A gépek nagy része Csehországból érkezett, akárcsak az induláshoz szükséges szakmunkások jó része is.

Az első szezonba 31 751 tonna cukorrépából 128 nap alatt 2181 tonna cukrot gyártottak. Annyira bejött az üzlet, hogy rövidesen döntöttek a kapacitás bővítéséről. A helyben gyártott cukor mellett nyerscukor finomítást is végeztek Szerencsen. Az ösztönzés következtében a cukor jelentős részét a Balkánra, a Török Birodalomba exportálták. A gyár fejlődése magával húzta a város fejlődését is.

Az első világháború és a tanácsköztársaság alatt a szállítási kapacitás problémák és a munkaerőhiány miatt a termelés a töredékére esett. Később a gyár magához tért, többször fejlesztették. A második világháború után 1948-ban államosították. Ezt követően a tervgazdasági keretek közt stabilan működött egészen az 1991-es privatizációig, mikor is egy francia cég tulajdonába került, amely tovább adta egy németnek. Beolvasztották a Mátra Cukor Zrt-be 2004-ben, 2008-ban pedig megszüntették a gyártást. Az unión belül ekkor a cukortermelés szabályozására kvótarendszer működött, s ez lett Szerencs és a magyar cukor veszte, elvitték a kvótát, a gyárat bezárták, a dolgozókat kifizették, az üzemeket leszerelték, a gyártelep jó részét lebontották. Csak a torzó maradt, s egy emlékmű, Ekker Róbert alkotása.

Vissza