Egy kis megyetörténet (41. rész) – Sajógalgóc

A község első okleveles említése 1283-ból származik, amikor is IV. (Kun) László király a Rátót (Rátold) nemzetség birtokába adta. A feljegyzések szerint később a famílián belül  a kazai Kakas család tulajdonában volt.  A XV. század belviszályait kihasználva a cseh Giskra szállta meg a vidéket, s több kisebb várat is épített a térségben, többek közt Galgócon is, s innen fosztogatták a környéket. A központi hatalom megerősödését követően Hunyadi Mátyás kiszorította a huszitákat. Galgóc várát 1459-ben foglalta el, majd földig romboltatta.

Ezt követően majd egy évszázados nyugalom után a török portyázók dúlták fel a vidéket, s 1555-ben Galgócot is elpusztították, 86 lakosát pedig rabszíjra fűzve elhurcolták. A Sajó árteréből 1772-ben költöztették a községet a biztonságosabb domboldalra, a mai helyére. Az 1785-88 közt épült római katolikus templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Az 1868-as tűzvészben megsérült épületet szépen helyreállították, legutóbb 2002-ben volt felújítva.

A községben több szép régi épületet találni, amelyek közül ki kell emelni az úgynevezett ispáni házat. Az 1776-ban emelt épület igen rossz állapotban volt, amelyet Ivánfi Jenő, Kazincbarcika korábbi alpolgármestere vásárolt meg és sok éves munkával szépen helyreállított. Ő alapította meg a Sajógalgóc Baráti Köre Egyesületet.

Több, a községben megmaradt régi parasztházat felújítottak illetve épültek újak is a rendszerváltást követően. Főleg Kazincbarcikáról, de máshonnan is érkeztek kitelepülők, akiket megfogott a falu fekvése, csodálatos természeti környezete és csendje, nyugalma.

Galgóc életkedvét, élni akarását jelképezi a 2001-ben felépült községháza. Ez az épület ad otthont a polgármesteri hivatalnak, orvosi rendelőnek, könyvtárnak, klubhelyiségnek és a rendezvényeknek helyt adó kultúrteremnek is. Egy időben arról volt híres a község, hogy a Benkó Dixieland Band minden nyáron szabadtéri koncertet adott a templom előtti, szép kis téren.

A község népessége stagnál, enyhén csökken, 2013-ban 344-en, két évvel később pedig 334-en lakták. A népszámlálás szerint majdnem szín tiszta magyar nemzetiségű, a többségük római katolikus vallású.

(Csontos László)